Éjszakák és nappalok   

(Máté Péter)
Sokszor arra gondolok, Éjszakák és nappalok,
Miért váltják fel mindig egymást?
Mért nem lehet mindig fény,
Önmagamtól kérdem én,
Miért nem láthatjuk mát többé egymást?

Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet,
Gyere vissza hozzám, várok rád!
Sötétségben élek én,
Sehol nincs egy kis remény,
Úgy várom már a napsugarát!
Olyan egyedül vagyok, éjszakák és nappalok,
Hozzátok őt vissza hozzám,
Hozzátok őt vissza hozzám...