Dudás Róbert Gyula:

Holt Költők Társasága

- N. H. Kleinbaun könyve alapján -

 

Musical két felvonásban - szövegkönyv

Szereplők:

John Keating, tanár

Niel Perry, "színész "

Todd Anderson, " félénk "

Knox Overstreet, " romantikus "

Charlie Dalton, " Nuwanda "

Richard Cameron, " áruló "

Steven Meeks

Pitts

Chris, Knox szerelme

Mr. Perry, Niel apja

Gale Nolen, rektor

Mr. McAllister, tanár

valamint: pap, tündér, tanárok, diákok,

 

I. felvonás

1.szin: Kápolna


Nolen
: Hölgyeim és uraim! A tudás lángja!
Idén százesztendős a Welton Akadémia. Egy évszázaddal ezelőtt negyven diák ült itt ezekben a padokban és nekik is ugyanazokat a kérdéseket tettük fel , amelyekkel minden félév kezdetén köszöntjük Önöket. Uraim! Mi a mi négy alapkövünk?

Mindenki: Hagyomány! Becsület! Fegyelem! Teljesítmény!

Nolen:
A Welton Akadémia fennállásának első esztendejében négy tanuló tett záróvizsgát. A múlt tanévben már 51-en feleltek meg követelményeinknek, s több mint 76 százalékuk a legkiválóbb egyetemekre nyert felvételt. Mi vagyunk az Egyesült Államok egyik legkiválóbb iskolája. Uraim! Mi a hagyomány? Mr. Cameron!

Cameron: A hagyomány, Rektor úr, az iskolánk, a családunk és a hazánk iránti odaadó szereztet. A Welton akadémia hagyományai a legnemesebbek!

Nolen: Jól van. Charlie Dalton! Mi a becsület?

Charlie: A becsület méltóság és kötelességteljesítés.

Nolen: Helyes! Knox Overstreet! Mi a fegyelem?

Knox:
A fegyelem a szülők, a tanárok, és a rektor tisztelete. A fegyelemnek belülről kell fakadnia.

Nolen: Köszönöm, Mr. Overstreet. Niel Perry! Iskolánk egyik kiválósága! Mi a teljesítmény?

Niel: A teljesítmény kemény munka eredménye. A teljesítmény a siker záloga, mind az iskolában, mind az életben.

Nolen: Uraim, ez a mi négy oszlopunk. Itt önöknek keményebben kell dolgozni mint eddig egés
z életükben. Jutalmul nem más, mint a siker vár önökre, melyet mindenkitől, kivétel nélkül elvárunk.

Más. Mint tudják szeretve tisztelt angoltanárunk Portius úr nyugalomba vonult. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy bemutassam az utódját, John Keatinget. Ő is ebből az intézményből indult, és az elmúlt években a tekintélyes londoni Chester iskolában tanított. Isten hozta közöttünk!

2. szín: Folyosó

Niel: Szia! Úgy hallottam, hogy szobatársak leszünk. Niel Perry vagyok.

Todd:
Todd Anderson. Balicrestből jöttem. A bátyám is ide járt.

Niel: Hmm, akkor te vagy ama Anderson.

Todd:
Szüleim azt szerették volna, ha kezdettől ide járok, de nem voltak elég jók a jegyeim, így Balichrestbe kellett mennem, hogy javítsak.

Niel: Sokat nem vesztettél! Isten hozott a pokolban.

(Niel és Todd dala – Nem is tudom…)

Niel: Hát itt vagyok én megint,
S, előttem még egy év,
De valami halvány balsejtelem,
Mi itt bennem megremeg.

Todd: Előttem van egy sötét árnyék,
S az a nevem: Anderson,
menekülnék előle, de nem lehet,
mert
mindig utolér: Anderson.

Niel: Itt vagyunk, mi ketten,
Segíts, hát nekem,
Én is fogok Teneked,
Élmény lesz az év veled.

Todd:
Mit segíthetnék én neked,
A bátyám, ő kellene neked,
Ő, biz tudna segíteni,
Én csak tönkreteszlek.

Niel: (próza) Miért tennél, te engem tönkre?

Todd: Mindegy, felejtsd el…

Niel: Nem mindegy!

Todd: Értsd már meg, nekem a bátyám aki zseni, úgy mint Te. Én, meg egy évig Balicrestbe jártam, mert ide nem vettek fel. Érted, Balicrestbe. Tudod, milyen az a hely? Olyanok jártak oda, mint én. Örök vesztesek. Nyomorékok. Én nem vagyok ügyes.

Niel: De itt vagy…


Todd: Na igen.

Niel: Majd segítek…

Todd: Kösz, de nehéz lesz… Én vesztettem…

(zene)
Együtt:
Legyen ahogy lenni kell,
Nem is tudom, mi lesz,
De egy év van előttünk,
S az egész életünk.
Nem is tudom, mi lesz előttünk,
Ha nem az egész életünk.

 

3. szín: szoba

Niel: "Otthon, édes otthon"

Cameron
: Hallom valami nagymenővel kerültél egy szobába. Az új fiú, az Anderson öccse. Végre megszabadultunk a másiktól, most meg…

(Todd be)

Cameron: Hoppá…

Niel: Ne törődj vele Todd! Csak a szája jár.

Charlie: No, Uraim. Mi is a mi négy alapkövünk?


Mindenki (kivéve Todd): Nyalizás, lógás, fickósság, tökösség…

Charlie: Hé, Perry! A rossz nyelvek szerint nyári iskolába jártál! Igaz ez?

Niel:
Igaz, kémiára. Az apám szerint még javítanom kellene belőle.

Charlie: OK! Akkor Meeks jó latinból, én nem nyaltam el angolból, megalakulhat a tanulókör. Te is jöhetsz Todd! Egyébként Charlie vagyok!

Meeks: Steven Meeks

Knox: Knox Overstreet.

Pitts: Hívj, Pittsnek!

Cameron: Richard Cameron.

Todd: Todd Anderson. (kopogtatás)

Niel: Bújj be! Apa! Azt hittem már elutaztál.

Mindenki: Mr. Perry!

Mr. Perry: Maradjatok ülve fiuk! Úgy hallom fiam, túl sok tanuláson kívüli feladatot vállaltál. Úgy döntöttem nem vehetsz részt az évkönyv szerkesztésében.

Niel:
De apa! Én lettem a főszerkesztő helyettese! Ez így nem tisztességes. Én...


Mr. Perry: Na ide figyelj! Ne merj nekem elle
ntmondani! Elő ne forduljon többet! Majd ha befejezted az orvosi egyetemet, s a saját lábadra állsz, azt csinálhatsz amit akarsz. Addig én döntök! MEGÉRTETTED?

Niel: Igen...bocsáss meg.

Mr. Perry: Ugye tudod milyen fontos ez édesanyádnak is?

Niel: Igenis apám.

Mr. Perry: Rendben van fiam. Ha valami van hívj fel!

Charlie: Miért nem hagyja, hogy azt csináld amit akarsz?

Knox: És miért nem mersz ellenszegülni? Legyél már tökös fiam! Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Maximum nem jön össze…

Niel: Ti úgy tesztek mintha ellen mernétek szegülni a szüleiteknek. Ügyvéd Úr, Bankár Úr! Na, hiába ellenkeztek, úgyis azt teszitek, amit mondanak...

Charlie:
OK, nekem is elégszer gyűlik meg a bajom velük... csak éppen...

Niel: Ha meg ti is torkig vagytok, ne adjátok nekem a bankot, hogy hova tegyem a szüleimet.

Meeks:
Ő, izé, hát akkor nyolckor nálam! Holnap suli, bele fogok halni...

Todd: Akkor most mit csinálsz, Niel?

Niel: Mit tehetnék? Hagyom az évkönyvet... Ugy sem fontos az. Csak az csinálja, aki jó akar lenni Nolennél. Mi a véleményed az apámról...?

Todd: Még mindig különb mint az enyém...

Niel: Tessék?

Todd: Semmi...

Niel:
Ide figyelj, Todd, ha akarod vinni valamire először is hangosan beszélj! Lehet, hogy a mennyország a lelki szegényeké, de, hogy a Harvardra nem jutnak be annyi szent! Meg innen sem jutnak ki. Mármint élve… Értve? No, meg ne legyél már olyan, mint egy gyászhuszár. Legyen már vér a pucádban, fiam!
(Niel el)

Todd: Ha az olyan könnyen menne…

 

(ének - Miért vagyok ilyen? – Todd dala)

Talán csodálkoztok, akik láttok,
Nem mosolygok, bezárkózok,
de tudnátok én mit érzek,
miért nem remélek.

Ugy szeretnék boldog lenni,
Egy kissé elmerülni,
S nevetni órákon át,
Keresni egy új hazát.

Nem jár ez nekem,
Mert nem kellek, nem is kellettem,
senkinek nem számítok,
csak vagyok, ki vagyok.

Volt egyszer egy igazi hely,
Amire azt hittem örökre enyém lesz,
De elveszett az is,
mert a bátyámnak kellett

Ne kérdezd, miért vagyok ilyen,
Csak nézd az életem,
Nem kellettem sohasem,
S elveszett, nincs már reményem.

4. szín: Osztály


Meeks: Hála Istennek! Már nem bírtam tovább!

Niel: Igazad van. Matek, latin... Nyugi, egyszer belelendülsz, sikerül lépést tartani, akkor már nem lesz nehéz.

Charlie: Csak tudod, Niel, én például most csak hat lépéssel maradtam el, de lehet, hogy van az hét is...

Cameron: Te, mit tudsz erről a fafej irodalomtanárról?

Keating: Remélem, csomó jót! Legalábbis, ajánlom. Ó, ifjú, idomítható agyvelők! Nos..." Ó, kapitány, kapitányom." Tudja valaki kitől van ez az idézet? Senki? Ezt fiuk egy Walt Whitman nevű költő írta és Abraham Lincolnhoz idézte szavait. Tehát uraim, a jövőben nevezhetnek Mr. Keatingnak, de a bátrabbak azt is mondhatják: "Kapitány, ó kapitányom..." Jobb, ha tőlem tudják, mielőtt bármiféle pletykának is hinnének, én is ebben a műintézetben végeztem és bár nem volt könnyű túléltem. Akkor igaz, még nem voltam azon a szellemi magason mint ma. Ha kimentem a strandra, az emberek Byron verseket fröcsköltek a szemembe, a piacon Shakespeare szonettek álltak a krumpi mellett. Borzalmas volt. De ma már.
Nos, uraim jöjjenek csak ide!

Meeks: Mi?

Niel: Szerintem tegyük amit mond!

Keating: Ma még ideérnek? Köszönöm. Mr. Dalton! Üsse fel a szöveg gyűjteményt, s olvassa el az 542. oldalon található vers első versszakát!

Charlie: "Szakajtsd le a rózsa bimbaját, Élvezd mit a perc adhat, A virág ma mosolyog rád, s holnap már holttá hervad.

Keating: Köszönöm. Élvezd, mit a perc adhat... Ragadd meg a napot, élj a mának. Erre a latin kifejezés így hangzik: Carpe Diem. Va
jon miért írta ezt a költő?

Charlie: Mert sietős volt a dolga!

Keating: Áh, nem nyert! Hanem mert kukaceledel vagyunk fiuk. Bármily hihetetlen, de mind egyszer megszűnünk létezni, kihűlünk, meghalunk. Nézzék meg ezeket a fiukat! Ide jártak, hatvan-hetven éve. .. Ne féljenek! Nézzék meg őket alaposan. Talán sokszor elmentek mellettük de lehet, hogy nem tűnik meg mit súgnak önöknek. Figyeljenek csak. Nincs is olyan nagy különbség, igaz? Szemükből ragyog a jövőbe vetett hit. Azt képzelik övek a világ. Mi lett? Túl sokáig vártak? Mert ezeknek az uraknak többsége már alulról szagolja az ibolyát... De ha közelebb hajolnak meghallhatják a suttogásukat, érthetik üzeneteiket! Hegyezzék a füleiket! Car... Carpe diem....
Carpe diem... Éljetek a mának fiuk! Ne várjatok....

Knox: Kísérteties!

Cameron:
Szerinted ebből feletetni is fog?

Charlie: Hát te tényleg nem értetted meg? Egyetlen szót sem fogtál fel?

5.szin: Szoba

Meeks: Nos, uraim ki jön a tanulókörbe ma este?

Knox: Sajnálom, Meeks, ma este Danburryéknél vacsorázom.

Cameron: Hmm., patinás család! Hogy kerülsz te oda?

Knox:
Apám ismerősei. Nyilván a kilencven és a halál között.

Niel: Öregem, legalább jobbat eszel mint mi. Ennél a patkányeledelnél minden jobb.
Todd, jössz este?

Todd: Nem nekem inkább történelemmel kell foglalkoznom...

Niel: Még meggondolhatód.... Gyerünk vacsorázni!

Todd: Ragadd meg a napot...

(Rövid átvezető zene, félhomály)

6. szín: Szoba

Charlie: Milyen volt a kaja? Úgy nézel ki mint akit furkósbottal vágtak fejbe. Rossz volt?

Knox:
Szörnyű volt! Megismerkedtem a legszebb lánnyal aki valaha élt a földön!

Niel: S ez olyan rémes?

Knox:
Az, mivel félhivatalosan eljegyezte Chet Danburry. Ő pedig a nagy ász.

Meeks: Ez pech...

Knox: Pech? Ez egy ógörög tragédia. Miért van az, hogy a bomba csajok a bunkókra buknak?

Niel: Minden bomba csaj a bunkókra bukik. Aki meg nem, az maga bunkó. Valami csak lesz... Ne feledd el: Ragadd meg a napot. Aztán csak lesz valami. Vagy nem, de az se baj.

 

7. szín: Osztály

Keating:
Fiúk, üssék fel Prichard könyvének 21. oldalát s - Mr. Perry - lenne szíves felolvasni " A költészet értelmezéséről " című értekezést.

Niel: " A költészet értelmezéséről. Írta Dr. J. Evens Prichard professzor. A költészet teljes megértéséhez , meg kell vizsgálnunk a versformákat, a költői képet, a kifejezésmódot. Aztán fel kell tennünk két kérdést. Az első, hogy mekkora képzelőerővel sikerült a költőnek megvalósítania a szándékát? A második, hogy milyen jelentős a szándék, a téma.
Az első a vers művészi
tőkéjére, a másik a fajsúlyára vonatkozik. Ha a művészi megvalósulást a grafikon vízszintes s oldalán, a fajsúlyt a függőlegesen ábrázoljuk, megkapjuk a vers értékét.
Így egy Byron vers függőlegesen elég magasra szökken, de vízszintesen csak alacsony érték
et ér el- Ezzel szemben egy Shakespeare szonett függőlegesen és vízszintesen is komoly értéket ér el.

Keating: Ürülék! Tépjék ki ezt az oldalt! Ne is ezt az egyet, az egész bevezetést. Írmagja se maradjon az egésznek! Kitépni! Vesszen Dr. J. Evens Prichard professzor! Na tépje! Ez nem a Biblia, ne féljen! A szemétbe vele! Ez egy harc! Az önök lelkét akarják! Nem egy verset nem lehet mindenféle grafikonon elemezni! Az én diákjaim megtanulják a saját érzéseik szerint elemezni a verseket.
Nos, Mr. Pitts szeméb
ől azt olvasom, hogy mi köze van az irodalomnak a nemzetgazdaság-tanhoz, vagy az orvostudományhoz... Vizsgáljuk a mi kis Prichardunkat, aztán nézzünk fontosabb dolgok után. S erre én azt mondom: barbár beszéd! Az ember nem azért olvas verseket, mert az a menő!
Azért ír és olvas mert az emberi nemhez tartozik, s így vannak érzései. S érző lényként örömeit és fájdalmait versekbe önti... Mert vers az egész élet! " Mert folyik a nagy színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort!" Vajon mi lesz az a sor, fiuk...

(ének - A nagy színjáték)

Folyik egy szép játék,
Neve furcsa, talán élet,
Folyik az a játék,
S lehet, hogy kegyetlen,
Lehet az csodás is,
Te teszed azzá,
Lehetsz te hadvezér,
Vagy akár álmodozó órás.
Az élet az mi kezedben van,
De ha csak vagy, eldobod,
Fel törekedj már,
S tied lesz az már,
Mert a folyóban, s a sírban,
S minden egyes évfordulóban,
A nagy színjáték képe lebeg,
S boldog lehetsz, vagy beteg.
Versbe foglalom én bánatom,
Tedd meg Te is kis barátom,
S ha szellemed lángja magasba tör,
Akkor lesz fény
es a jövőd.

 

Niel: Mr. Keating! Kapitány...., ó kapitányom.... Megtaláltuk egy régi évkönyvben!

Keating: Á, ez nem is én voltam...

Niel:
Mi volt az a Holt Költők Társasága?

Keating:
Titkos társaság volt... Nem hinném, hogy a mai vezetőség túlságosan rajongana az ötlettől. Tudnak titkot tartani? A H. K. T. azért alakult, hogy " kiszívják az élet velejét". Ez az idézet Thoreau-tól van, minden összejövetelen felolvastuk. A régi indiánbarlangban gyűltünk össze, s felolvastunk a nagyoktól, vagy olykor a saját verseinket.

Knox: Úgy érti egy csomó srác versekkel traktálta egymást?

Keating:
Több volt annál! Úgy ízleltük a szavakat, mint más a mézet. A nők elaléltak, a szellem magasba csapott és megszületett a csoda, Uraim! Köszönöm ezt a kellemes szellemidézést! A képemet pedig égessék el!

Niel:
Menjünk oda ma este! Tudom hol van!

Cameron: Tudod mekkora balhé lehet belölle, ha lebukunk?

Charlie: Akkor ne gyere!

Niel: Tehát ki van benne?

Charlie: Én igen...

Meeks: Én is.

Niel: Pitts?

Pitts: Hát...jó.

Charlie: És te Knox?

Knox: Nem is tudom. Mire jó ez?

Charlie: Hogy közelebb kerülhess Chrishez. Nem halottad Keatinget? A nők elaléltak!

Knox: Mitől aléltak el a nők? Charlie! Mitől aléltak el?

Niel: Todd, érezd magad meghívva az esti bulira.

Todd: Nem megyek....

Niel: Miért? Nem akarsz semmit kezdeni az életeddel?

Todd: De, igen, csak... a gyülésen mindenki felolvasott, én meg azt nem szeretnék...

Niel: És, ha úgy jönnél el, hogy nem kell felolvasnod? Csak ott lennél mint hallgató?

Todd: Az úgy nem szabályos!

Niel: Teszek a szabályokra! A többieknek is jó lesz így! Jó?!

Todd: Rendben....

  8. szín: Barlang

Knox: Mi ez a könyv?

Niel: Keating hozta, a H.K.T-nek. Jó, akkor kezdjük el. Felolvasom, tagtársunk Henry David Thoreau hagyományos megnyitó beszédét:" Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Felszámolni mindazt, ami nem volt élet..., hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá: nem éltem."

Charlie: Arra teremtettek engem is! Na add ide azt a könyvet! Nézzük ezt! " Itt nyugszik nőm e néma hant alatt, s én otthon leltem meg nyugalmamat." No, ki hitte volna, hogy ezeknek a vén fafejeknek még humoruk is volt.

Niel:
Ezt hallgassátok meg:
"Föl barátaim! Még nincs túl
késő új földet keresni,

el a parttól, és hasítsunk zengő barázdákat;

Akarom, hogy repüljünk túl a napon,
s túl minden nyugati csillag fürdőjén,
Mire meghalok.

Talán lemos az őrvény dühe,
De talán a Boldogok Szigete vár,
s kit ismertünk, látjuk a nagy Achillest.
Sok titok van még; és bár nem vagyunk
azaz erő, mely egykor eget s földet rázott,
vagyunk amik vagyunk.
Sors és idő gyengíthet,

de hős szívünk együtt ver, s kemény a hite,
hogy küzd, keres, talál,
s nem hagyja magát."

Cameron: (Ének – Teszek a sulira) Itt vagyunk már végre,

Pitts: Miénk itt az éjjel,

Niel: Teszek a sulira most,

Meeks: Legyünk végre szabadok,

Niel: Nem tudom, mit akarok,
De nem leszek én ügyvéd,
Az orvoslás sem életem,
Nem gyógyítok én senkit sem.

Cameron: Itt vagyunk már végre,

Pitts: Miénk itt az éjjel,

Niel: Teszek a sulira most,

Meeks: Legyünk végre szabadok,

Charlie: Nem semmi a pálya, kisöcsém,
Kezembe veszem a jövöm én,
Teszek az ősökre most,
Vesszen az öreg Welton.

Cameron: Itt vagyunk már végre,

Pitts: Miénk itt az éjjel,

Niel: Teszek a sulira most,

Meeks: Legyünk végre szabadok,

Cameron:
Ne oly hevesen apukám,
A Welton a jövőd kulcsa ám,
De próbálj meg sztrájkolni,
Nem lesz belöled semmi!

Niel: (próza) Hát semmit sem értesz abból amit a kapitány mond?

Cameron: Szép szavak, de nekünk itt kell tanulni!

Charlie: Ugyan már, mikor fogunk élni.

Pitts: Várjatok, ne vitázzatok. Inkább hallgasd ezt meg: " Megláttam a Kongó aranyfolyamát, fényleni az erdő fáin át..."

Mindenki: " Megláttam a Kongó aranyfolyamát, fényleni az erdők fáin át" (Többszöri ismétlés ritmussal)

9. szín: Osztály

Keating: Egy ember nem fáradt, hanem kimerült. Nem szomorú, hanem...

Cameron: Búskomor!

Keating: Helyes! A nyelvet azért találták ki az ékesszólók, hogy....

Niel: Kifejezzük magunkat?!

Keating:
Hogy megtudjuk szerezni a nőket.

(ének – Szavak)

Annyi szó van itt a földön,
melyre nem is gondolunk,
Egyszerű kis szavak,
Mely a nőkre hatnak.

Ha azt mondod: szeretlek,
A nők összeesnek,
Ha azt mondod, kismadaram,
Hamar bekötheted a fejüket.
A nyelv nagy fegyver,
de nem mindegy mit teszel,
Mert tán könnyűnek tűnik,
De kimászni, nem lehet.
Ha azt mondod: picinyem,
Gondold meg rendesen:
Mit mondasz húsz év múlva,
Ha az asszonyt elvetted.
De nem csak hódítani tudsz,
Hanem s
zenvedni is igen.
Mind csak a Te kezedben van,
Csak vigyázz reá, S ne add fel.

Uraim! Törekedjenek mindig arra, hogy megszabaduljanak a hamis befolyásoktól. Miért álltam fel ide?

Charlie:
Hogy nagyobbnak látszódjon?!

Keating: Nem nyert Dalton! Azért állt
am fel ide a tanári asztalra, hogy emlékeztessem magamat arra, mindig meg kell vizsgálni minden más szemszögből is. Ha már úgy érzed, egyféleképpen jól megismerted a dolgokat, nézd meg másképp is. Innen fentről minden másképp néz ki. Jöjjenek, nézzék meg maguk is. Na, bátorság! Ha egy verset olvasnak ne azt nézzék mit akart leírni a költő, hanem , hogy mit mond maguknak. Próbálják megtalálni a saját hangjukat, fiuk! Minél tovább várnak, annál kevesebb az esély arra, hogy végül meglelik. " A legtöbb ember csendes kétségbeesésben éli le az életét. " Ez az idézet Thoreautól van. Miért akarnak beletörődni ebbe? Ja és mielőtt elfelejteném, szeretném, hogy a házi feladat mellett mindenki írna egy kis verset! Nyugi, nehezebb, mint gondolnák… Jut eszembe, Todd! Ne higgye, hogy nem tudom: ettől a feladattól tele van a gatyája! Vadegér! A következő órára. Elő fogják adni. Itt bizony, az osztály elött…

(Keating el)

Niel: Fiúk, ezt nézzétek!

Todd: Mi ez?

Niel: Ez egy színdarab, te lüke! A Szentivánéji álom. Shakespeare. Elő fogják adni a Henley Hallban.

Meeks: Na és?

Niel: Szerepelni fogok ott! Ha jól emlékszem mindig is ezt akartam csinálni! Már tavaly is el akartam menni egy meghallgatásra, de persze az apám nem engedte.

Knox: És most megengedi?

Niel: Áh, dehogy. De nem kell neki mindent tudni. Carpe Diem!!!

Charlie: Szerepelni akarsz az apád tudta nélkül? Öregem, hát ki fog nyírni! Tudod mekkora hirverés van ilyenkor? Plakátok, az újságba is bekerülhetsz…

Niel:
Először a szerepet kapjam meg! Még nincs is a kezemben.... Legalább addig, hagy örüljek! Most megyek a meghallgatásra! Szorítsatok nekem!

Charlie: Nem tudom miért, de nekem olyan érzésem van, hogy soha nem éltem. Sejtelmem sincs, mit is akarok kezdeni az életemmel... Niel legalább tudja, hogy színész akar lenni. Knox meg arra vágyik, hogy övé legyen Chris...

Knox: Ó, Chris, légy enyém...

Meeks:
Nem gondoljátok, hogy olyanoknak kellene lennünk, mit amilyenek a romantikusok voltak? Minden elképzelhetőt kipróbáltak, mielőtt véglegesen elkötelezték magukat egy cél mellett.

Cameron:
Hát az biztos, hogy a Welton nem nagyon nyújt lehetőséget a kísérletezésre.

Charlie: Uraim, ezennel bejelentem, hogy a kísérletezők szenvedélyes kedvétől hajtva ezennel leteszem a Charlie Dalton nevet. Ezentúl a nevem: Nuwanda.

Meeks:
Még szerencse, hogy nem mindenki olyan mint Charlie!

Charlie: A nevem: Nuwanda!

 

 

Szünet

II. felvonás

10. szín: osztály



Knox:
A mosolya elbűvölt , szerelmes lettem...
Jövőnk mi lesz? Nem sejthetem, de érzem...
Bocsásson meg, kapitányom, ez nem
valami jó...

Keating: Dehogynem, Knox! Amit Mr. Overstreet megkísérelt, az egy roppant fontos dolog! Nem csak a versirásról van itt szó! Az a lényeg, hogy az ember foglalkozzon az élet fontos dolgaival! Különösen fontos a szerelem, szeretet, szépség ,az igazság és az igazságosság! A költészet mindenütt jelen van. A leghétköznapibb dolgokban is! Hmm, jöjjön ki Pitts barátom, nézzük mit hozott!

Pitts:
A csacska macska farka kacska.

Keating:
Gratulálok, Pitts! Ön az első aki negatív eredményt ért el a Pritchard-skálán! Nem magán derülünk, hanem maga mellett. Egy vers bármilyen lehet, csak nem lehet semmitmondó. Érti? No, nézzük, ki is lehet a következő? Á, Mr. Anderson! Szemlátomást tűkön ül! Jöjjön ki fiam, essünk túl rajta! Ugye hozott magával verset?

Todd: Nem, nem írtam meg...

Keating: Anderson úr, bizonyára azt gondolja, hogy az Ő lelke nem ér semmit sem, mindenki csak elutasítja őt, No nézzünk csak szét abban a lélekben! FELHARSAN BARBÁR RIVALLÁSOM A VILÁG HÁZTETŐI FELETT! Na már megint a jó öreg Walt bácsi. Aki nem tudná a rivallás, az hangos kiáltás. Todd, megmutatná nekünk, milyen egy barbár rivallás?!

Todd: (Egyet halkan kiált)

Keating: Ez magának barbár rivallás? Üvöltsön már egyet!

Todd: Hahó!

Keating: Még egyszer! Hangosabban!

Todd: Hahó!

Keating:
Na látja? Mégis ott rejtőzik magában a barbár! Ott van az ajtó felett Whitman arcképe. Mit gondol amikor látja? Gyorsan, Todd, nem kell gondolkodnia!

Todd: Egy őrült!

Keating: Milyen őrült? Ne gondolkozzon!

Todd: Félelmetes őrült!

Keating: Használja a fantáziáját! Mondja azt ami az eszébe jut, még ha marhaság is!

Todd: Nyáladzó őrült!

Keating: Látja, már a költő beszél magából! Hunyja le a szemét! Mondja mit lát! Rajta!

Todd: Ahogy lehunyom a szemem a kép elhalványul...

Keating:
Nyáladzó őrült...

Todd: Nyáladzó örült....Tekintete át meg átjár....

Keating:
Folytassa! Nagyszerű!

Todd:
Felém nyújtja a kezét, fojtogat.... Valamit suttog hozzá...

Keating: Mit?

Todd: Az igazat! Az igazság olyan, mint egy takaró, s alatta mindig hideg marad az ember lába!

Keating: Csak tovább!

Todd: Húzhatjátok...húzhatjátok, akkor sem takar be egészen soha! Ráléphettek, széttéphetitek, soha...soha...

Keating: Ne álljon le!

Todd: Attól a pillanattól fogva, amikor sírva a világra jövünk, addig a percig, míg holtan itt hagyjuk az egészet panaszkodhatunk, sírhatunk, toporzékolhatunk, jajveszékelhetünk, akkor is hideg marad lábunk!.

Keating: Ez varázslat volt! Ne felejtse elé soha!

Todd: Köszönöm....kapitány...

Niel: Mindig is tudtam, hogy ez megvan benned! Csodálatos voltál! Akkor ma délután a barlangban!

Todd: Akkor....délután! Kösz, Niel!

 

 

11. szín: osztály


Niel:
Ide nézzetek!

Meeks: Mi ez?

Pitts:
Egy lerobbant lámpaernyő...

Niel: Áh, ez a barlang istene!

Knox:
Én nem bírom tovább! Ha nem lesz enyém Chris, én megölöm magam!

Charlie: Nyugodj le, csigavér!

Knox:
Egész életemben nyugodt voltam! Ha most nem csinálok valamit, beleőrülök!

Niel:
Hova rohansz?

Knox: Felhívom, telefonon...

Meg kell tennem! (tárcsáz. lecsapja) Az egész Danburry család meg fog utálni! Ráadásul a szüleim is kinyírnak! A francba, igazatok van. Carpe diem... És ha kinyírnak...kit érdekel!
Halló! Szia, Chris! Knox Overstreet vagyok! Hmm...hát persze! Rendben, ott leszek! Szia, kösz, Chris! Pénteken. Danburryéknél. Szi
a!
Hát ez nem igaz, fiuk! Ő hív engem egy buliba!

Charlie: Egy Chat Danburryéknél tartandó buliba!

Knox:
Na és?

Charlie: Kapj már észbe! Azt hiszed veled fog bulizni?

Knox:
Az nem fontos! Az a fő, hogy gondolt rám!

12. szín: Udvar

Niel:
Todd! Todd! Te mit keresel kint ebben a hidegben? Mi bajod van?

Todd: Ma van a születésnapom.

Niel:
Tényleg? Miért nem szoltál korábban? Gratulálok! Kaptál valami ajándékot? De hiszen ez... nem értem...

Todd: Pontosan ugyanezt kaptam a múltkor is. Már nem is emlékeznek!

Niel: Áh...

Todd: Ó, igen!

Niel: No, igen lehet, hogy azt gondolták, szükséged van még egyre, egy újra... Talán úgy gondolták...

Todd:
Talán egyszerűen nem is gondoltak rám, hanem a bátyámra! Bezzeg az Ő születésnapján mindig nagy a felhajtás! Tudod mi a vicc? Hogy más tavaly se tetszett!

Niel: Ide figyelj, Todd! Na, figyelj már rám! Te egy nagyon szép ajándékot kaptál. Más focilabdát kap, vagy autót, szóval ilyen snassz dolgokat. De, te, egy csodálatosan rémes írókészlet kétszeres boldog tu
lajdonosának mondhatod magad. Légy büszke! Tied a világ első és egyetlen sugármeghajtásu írókészlete! Nézd! Huss! Huss! Na gyerünk innen!

Todd: Huss!

13. szín: udvar

Cameron: Mi a szösz van, hogy ide kellett jönnünk az udvarra? Mit talált ki már megint? Mr. Keating!

Keating:
Uraim! Munkáikban a veszedelmes egyformaság szörnyű elemeit fedeztem fel! Hmm...Mr. Pitts, Mr. Dalton és Mr. Perry! Álljanak ide! Háromig számolok és akkor kezdjenek el körbe-körbe sétálni az udvaron. Nem kell semmire figyelniük, nincs osztályzás. Tehát, egy, kettő, há-rom!

Rendben, folytassák! (Ütemes taps) Hát ez az, hogy örülünk Keating órájának! Állj, minden világos! Mint észrevehették, Mr. Pitts eleinte más ütemben sétált mint társai. Egy rövid idő múlva azonban mégis egy láthatatlan ütemre igazodtak. Én ezt akartam csak világosabbá tenni a taps által. Nos, uraim ez a kísérlet nem azért jött létre, hogy kipellengérezzem az urakat, nem... Sokkal inkább azt jellemzi, hogy milyen nehéz a társasági életben megmaradni a saját elveink mellett. Srácok, ha azt akarják, hogy csodálják magukat, mutassák meg, hogy önök más mint a többség, többek, mint ők! Mert ahogy Forst is mondta: " Két különböző utat találtam az erdőben és én a járatlanabbat választottam, s ez az ami meghatározta egész életemet." Köszönöm, fiuk!

14. szín: barlang

Cameron: Mi a fenét csinálnak ezek? Hol van például Charlie?

Niel: Mindegy kezdjük el. " Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam...

Charlie: Hello, fiuk!

Niel: Na végre. Hol voltál? Mindenütt kerestelek!

Charlie: Nem érdekes. Hol van Knox pajtás?

Niel: Szegény, épp most éli át élete legnagyobb csalódását...

Charlie: Uraim, igaza van. Nekem úgy hiányoznak a nők. Nektek nem?

Együtt: De!

Charlie: Na akkor ide süssetek! Írtam egy cikket az iskolai lapba. Persze a HKT nevében, hogy lányokat is vegyenek fel a Weltonba. Ne már mindig a saját levünkben kelljen fönnünk!

Niel: Mit csináltál? Te nem vagy normális! Hogy tehettél ilyet!

Charlie: Én vagyok az egyik korrektor. Becsempésztem a cikket.

Pitts: Hát akkor nekünk végünk...

Charlie: Már miért? Senki nem tudja, hogy kik vagyunk!

Cameron:
Szélsebesen kiszedik belölled, hogy te írtad a cikket! És fogadjunk, hogy Nolen megkérdezi ki is az a Holt Költők Társasága! Ehhez egyszerűen nem volt jogod, Charlie!

Charlie: Nuwanda vagyok, Cameron! Különben is csak szavakat pufogtatunk itt, vagy tenni is akarunk valamit!? Ha csak annyi az egész, hogy eljövünk, aztán verseket olvasgatunk, nincs értelme az egésznek!

Niel: Ezt azért mégsem kellett volna!

Charlie: Nyugi, ne izguljatok, az értékes farotokért! Ha majd elkapnak azt mondom, hogy az egészet én találtam ki, az egész társaságmánia az én ötletem volt. Jó?

Niel:
Mennyünk vissza! Ebből őrült nagy balhé lesz!

 

15. szín: Kápolna


Niel: Szia, Knox! Hát téged meg szépen kikészítettek! Milyen volt?

Knox: Pocsék, de megfogtam a .... kezét....

Nolen: Leülni! A Welton Honors eheti számában illetlen cikk jelent meg engedély nélkül. Semmi kedvem értékes id
őmet arra pazarolni, hogy felderítsem a bűnösök kilétét, úgyis megtalálom mind. Felhívom viszont a tanulóifjúság figyelmét, hogy aki bármit tud a cikkről azonnal jelezze. Így kerülheti el csak az azonnali kicsapatást. (telefoncsörgés)

Charlie: Igen. Igen, azonnal adom, itt van. Igazgató Úr! Az Úristen! Azt mondja vegyünk fel lányokat is a Weltonba!

Nolen: Utánam! Ezt nem úszhatja meg szárazon!

 

16. szín: Szoba

 

Niel: Na mi van? Kivágtak?

Charlie: Nem.

Niel: Hát akkor mi van?

Charlie: Köpjek be mi
ndenkit, kérjek bocsánatot az iskola szent színe előtt, és akkor minden vétkem megbocsájtatik.

Niel: És mit akarsz tenni, Charlie?

Charlie: A nevem, Nuwanda!

17. szín: osztály


Nolen: Mr. Keating! Néhány szavam lenne önhöz! Ha megbocsát, Mr. McAlli
ster!
Ez volt az első osztályom, tudta? Az első tanári asztalom...

Keating: Nem is tudtam, hogy tanított...

Nolen:
Méghozzá angolt. Jóval az ön ideje előtt. Nehéz szívvel váltam meg a tanítástól megvallom. Olyan hírek terjengnek John, hogy ön, holmi forradalmi ujjitásokat vezetett be az óráin. Nem akarom ezt egyenes összefüggésbe hozni a Dalton fiú elképesztő ballépésével, de úgy hiszem fölösleges rámutatnom arra, hogy az ilyen korú fiuk mennyire befolyásolhatóak.

Keating: Az ön büntetése bizonyára mély benyomást tett rá. 30 botütés, az nem semmi...

Nolen: John, a tananyag adott. Ha már ön is kétségbe vonja, mi akadályozza meg a gyerekeket, hogy ugyanazt tegyék?

Keating: Az én véleményem mindig is az volt, hogy a nevelés célja az önálló gondolkodásra való segítés.

Nolen:
Ugyan már! Ebben a korban? A tradíciók átadása és a fegyelem! Készítse elő őket a főiskolára, a többi már megy magától! Minden jót, John.

McAllister: Én a maga helyében nem csinálnék gondot abból, hogy a nebulók túlságosan hagyománytisztelők...

Keating: Miért?

McAllister: Ha jól sejtem, ön is eme felszentelt falak közül indult....

Keating: Igen.

McAllister:
Ha meggyőződéses ateistát akar faragni valakiből, adjon neki szigorú papi nevelést. Ez mindig bejön! Viszlát, John!

Keating: Beküldené hozzám azt a Dalton fiút?

McAllister: Hát persze!

Charlie: Mr. Keating!

Keating: Ez ostoba tréfa volt!

Charlie: Csak nem áll Nolen pártján? Mi lesz akkor a carpe diemmel, meg minden...

Keating: Az, hogy az élet velejéig kell hatolni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy fejjel kell szaladnunk a falnak, Charlie! Bizonyos esetekben bátorságra van szükség, máskor meg óvatosságra. Az okos ember tudja mikor melyik a helyénvaló.

Charlie: De én azt gondoltam...

Keating: A semmiért egy kicsapatást
bezsebelni, nos ez sem okos, sem bölcs cselekedet. Jó, igaz ez nem egy ideális hely, de azért vannak lehetőségek.

Charlie: Mifélék?

Keating:
Ha más nem az én irodalomóráim.
Nos uraim, jöjjenek be. Ma arról a képességről fogok beszélni, melyre az egyetemen feltétlenül szükségük lesz olyan könyvet elemezni, melyet soha nem olvastak. Ott az egyetemen feltehetőleg kiölik önökből a költészet szeretetét. Gondoskodnak erről, hiszen hosszú unalmas szövegeket kell olvasniuk, sőt elemezniük órákon át, kereshet
ik kákán a csomót. Tegyük fel, fölvesznek egy előadássorozatot, melynek címe a modern regény. A szemeszter alatt olyan remekműveket olvasnak majd, mint a Goriot apó, vagy Turgenyev: Apák és fiukja. De! Mikor írniuk kellene a vizsgadolgozatot, esetleg kiderül, hogy az apai szeretet témájáról szóló tanulmányt olyan mű alapján kellene megírniuk mint a "Kétes kezdés" című "regény" - s ezt a műfaji megjelölést csak nagyvonalúságból használom -, amit nem más izzadt ki magából, mint a professzoruk személyesen. Az első három oldal elolvasása után kristálytisztán érzékelhető , hogy szívesebben jelentkeznének önkéntesnek a frontra, mint hogy efféle kacattal terheljék szellemüket. No, de mit lehet ilyenkor csinálni? Kétségbeesni? Bezsebelni egy csúf osztályzatot? Semmi esetre sem! Jobb, uraim, ha előre felkészülnek erre!
Felütik a Kétes kezdést és fülszövegből értesülnek arról, hogy a regény hőse, egy bizonyos Frank, aki mezőgazdasági gépek eladásával tengeti életét, s mindent megtenne a meglehetősen karrierhajhász lán
ya érdekében. Az esszé elejére biggyesszék azt a megjegyzést, hogy a regény tartalmának újbóli ismertetése voltaképpen felesleges, de azért pár mondatot írjanak, hogy a professzoruk rájöjjön: olvasták a művét. Ezután tanácsos bedobni, néhány áligényes mondatot. Például írják azt: " Figyelemre méltó az egybeesés Freud elméletével...." stb... Végezetül fessenek valami sötét képet! Majd! Legizgalmasabb az a hasonlóság, mely a nagy hindu filozófus Avesh Rabesh Non tanaival mutat! Non fájdalmasan ábrázolja, hogyan hagyják el a szülőket a gyermekek a háromfejü szörny kedvéért: dicsvágy, pénz, társadalmi siker. Ecseteljék ezt érzékletesen! Végül dicsérjék a prof stílusát, és példás bátorságát, hogy a Kétes kezdést a nagyközönség számára hozzáférhetővé tette.

Niel: Kapitány! Mi van akkor, ha valaki még soha nem hallotta a nagy hindu filozófus nevét?

Keating:
Avesh Rabesh Non soha nem is létezett. Kitalálják őt, vagy bárki mást. Egyetlen beképzelt irodalomtanár sem fogja bevallani, hogy erről a jelentős tudósról semmit nem hallott. Valószínűbb, hogy olyan véleményt ír, amilyet én kaptam annak idején:
" Rabesh Nonra való utalásai mély megérzésre utalnak. Kitűnő elemzés! Örömmel veszem tudomásul, hogy a kelet érdemtelenül elfelejtett tudósát becsüli. Jeles!"
Uraim! A zár
óvizsgájukon bizonyára olyan könyveket...

Nolen: Bocsásson meg, John! Niel Perryt keresi az édesapja. Elvinném!

19.szin: szoba

Niel: Apa!

Mr. Perry: Azonnal felhagysz ezzel az idióta bohóckodással!

Niel: De apa...

Mr. Perry: Ne merj nekem ellent
mondani! Elég baj, hogy ennyi időt elvesztegettél ezzel a mihaszna színészkedéssel! Ki bujtott fel erre?

Niel: Senki, meglepetés akart lenni!

Mr. Perry: Nem érdekel! Most odamész és megmondod, hogy nem lépsz fel.

Niel:
De, apa, holnap előadás!

Mr. Perry: Ha a világ összedől, akkor sem fogsz fellépni! MEGÉRTETTED!

Niel: Igen...

Mr. Perry: Nagy áldozatokat hoztam érted, Niel. Nem okozhatsz nekem csalódást!

19. szín: osztály

Niel: Kapitány! Az apám nem akarja, hogy holnap fellépjek a Hanley Hallban
. De én amikor arra gondolok, hogy Carpe diem, meg minden... Színész szeretnék lenni, mindig is ezt akartam, de nem érti meg az apám! Ő már előre eltervezte az életemet, anélkül, hogy megkérdezte volna mihez van kedvem!

Keating: Beszélt erről az édesapjának?

Niel: Tréfál velem? Azonnal kinyírna!

Keating:
Tehát szerepet játszik előtte is, igaz? Bármily hihetetlen beszélnie kell vele!

Niel: Nincs más lehetőség?

Keating: Nincs.

Niel: Köszönöm, kapitányom. Már csak ki kell találnom mit is tegyek.

Todd: Mit teszel, Niel?

Niel: Fel fogok lépni holnap!

Todd: De...

Niel: Nincs de! Már nincs!

20. szín: Chris iskolája elött

 

Chris: Mit akarsz Knox? Miért hívtál ki? Tudod ebből mekkora balhé lehet? Menj a fenébe, nem érdekelsz!

Knox: Csak hallgass meg!
" Égből röppent lány, Chris,

Aranyhaja éppen égbe visz,
Érintése akár az Éden,
Édes csókja forralja vérem!"
Szeretlek, Chris! Enyém leszel!

21. szín: osztály

Meeks: Na mi volt? Mesélj!

Knox: Elmondtam neki! Na má
s kérdés, hogy a fél Ridgeway kergetett utána, főleg gondolom, Chet, de elmondtam neki! Yes!

Meeks: Sietnünk kellene! Lekéssük az előadást! Hol van Nuwanda?

Pitts: Még szépítkezik...

Knox:
Chris!? Mit keresel te itt!? Tudod ebből mekkora balhé lehet?

Chris: Miért tetted ezt velem? Chet persze nyomban megtudta és magán kívül van a dühtől. Alig bírtam lefogni, nehogy idejöjjön és megöljön!

Knox: De én szeretlek!

Chris: Ezt hajtogatod folyton. Közben nem is ismersz!

Knox: Hogy ne ismernélek! Már amikor
először megláttalak megéreztem, hogy csodálatos lélek van benned!

Chris: Ennyi az egész?

Knox: Hát persze! Ez olyan amikor két ember rádöbben: egymásnak vannak teremtve.

Chris: És ha félredöbbentél? Ha én az égvilágon semmit nem érzek irántad?

Knox: Akkor nem jöttél volna ide, hogy megvédj!

Chris:
Mennem kell, mert lekésem az előadást...

Knox: Chettel mész színházba?

Chris: Ugyan már! Chet és a színház? Na ne nevettess!

Knox: Akkor gyere velem! Ha ma este után se érdekellek, esküszöm mindennek vége!

Chris: Rémes egy fickó vagy Knox Overstreet! Megígéred?

Knox:
Holt Költő becsszóra!

Chris: Az mi?

Knox: Becsszóra!

Chris: (Chris – Knox dala)
Mit is tettél, te lökött,
Engedjél már szabadon,
Tudod, hogy megvernek,
S én meg sem védhetlek…

Knox: Nem izgat, ha megvernek,
Mert csak téged szeretlek,
S ismerlek, mindig ismertelek,
És csak téged szerettelek.

Együtt: Talán mégis jó ez így,
ha szeretünk egy kicsit,
Félek még egy kicsit,
De ölelj át, kérlek így…

Chris: De mi is lehet az a dal,
Mely szívemben itt nyilal,
Félelem, vagy szerelem,
Nem is tudom, én, még nem.

Knox: Én tudom, hogy ez a dal,
Egy közös, új diadal,
Mely együtt énekel,
Mindörökké teveled.

Együtt: Talán mégis jó ez így,
ha szeretünk egy kicsit,
Félek még egy kicsit,
De ölelj át, kérlek így.
S, ha mellettem vagy Te még,
Nem fogok félni, soha én.

22. szín: Színház

Tündér:
"Vagy én csalódom szemre - főre
Vagy a gonosz manó te vagy

Kit a nép Robin pajtásnak hív!"

Niel: "Találtad cimbora/Én vagyok az éj víg vándora/ Ki Oberont is megnevettetem/ Ha a zabszúrta mént rá-rászedem/Nyeritve hozzá, mint szép kancaló...
(zene)

Niel:
" Ha mi árnyak nem tetszettünk/ Gondoljátok, s mentve tettünk,/ hogy az álom meglepett/ s tükrözé e képeket. / E csekély meddő mesét, / Mely csak álom semmiség / nézze el most úri kegy / másszor aztán jobban megy. / S amint emberséges Puck a nevem,/ ha megkapjuk, hogy kímél a fullánk / jóvátesszük e hibánk. / Máskint a nevem ne legyen Puck / legyen inkább egy hazug. / Most Uraim jó'tszakát / fel tapsra hát ki jó barát / s Robin megjavítja magát.

Todd:
Niel! Nagyszerű voltál! Kint vár az édesapád!

Niel: Most kezdődik a buli! Isten áldjon, fiú!

Mr. Perry: Niel: Nem tudom, miféle indokkal mersz ellenem szegődni állandó jelleggel. Holnap kiveszlek a Weltonból és beirtalak a bardeni katonai iskolába. Onnan a Harvard következik, és orvos leszel.

Niel: De apa! Az még tíz év! Egy egész élet!

Mr. Perry:
Neked olyan lehetőségeid vannak, amikről én nem is álmodhattam! Nem hagyhatom, hogy lábbal tipord őket! Takarodjon Keating! El a fiamtól!

Todd: Niel!

Keating: Hagyja! Csak rosszabb lenne neki!

Charlie: Ugye nem gond, ha kerülünk egy kicsit!?

Keating: Nem... Miért tetted, Niel?

 

 

 

23. szín: Barlang

Chris: Knox, most már haza kell mennem, lehet, hogy hív Chet!

Knox: Maradj még egy kicsit, hiszen megígérted!

Chris: Rémes alak!

Meeks: Hol van Cameron?

Charlie: Ki tudja!? És kit érdekel?

Todd: Ha még egyszer látom Niel apját, én megölöm. Aztán nem érdekel mi is lesz, de nem ám!

Pitts: Elment a sütnivalód!

Mindenki: Mr. Keating!

Keating: Gondoltam, hogy itt talállak benneteket. Nem szabad elkeseredni! Niel biztosan nem akarná!

Charlie
: Tarthatnánk egy gyűlést a tiszteletére! Kapitány átvehetné a vezényletet!

Keating: Hát nem is tudom...

Meeks: Ugyan már, esedezünk!

Keating: Oké, de rövid lesz! " Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Nehogy a halálom óráján döbbenjek rá: nem éltem". Akar valaki felolvasni?

Todd: Nekem volna valamim...

Meeks: Amit te írtál?

Todd:
A refrént olvassátok kórusban! "A holnapról ábrándozunk, de a holnap várat magára. Dicsőségről, amit nem is igazán kívánunk. Az új napra várunk, holott már régóta itt van ez az új nap. Menekülnénk a csata elől, amit mégis meg kell vívni. "

Mindenki: " És mi még mindig csak alszunk és imádkozunk és félünk."

Todd:
" Halljuk a szót, de nem ügyelünk a hangra. Áhítjuk a jövőt, de a jövő nem más, mint tervek és tervek. Bölcs tanácsokról ábrándozunk, amelyeket aztán nem követünk. Megváltásért esdeklünk, holott a megváltás a kezünkben van."


Mindenki:
"És mi még mindig csak alszunk és imádkozunk és félünk."

Todd: "És mi még mindig csak alszunk..."

Meeks: Ez fantasztikus volt!

Keating: Kristálygolyót tartok a kezemben, s abban fényes övöt látok Todd Anderson számára. De lassan gyerünk vissza!

Todd: Teljesen tropa vagyok, senki fel ne keltsen holnap délig!

24. szín: szoba

Charlie: Todd! Kelj fel!

Todd: Charlie! Még csak nyolc óra! Hagyjatok békén!

Charlie:
Todd, Niel halott. Agyonlőtte magát.

Todd:
Niel! Nem! Meg kell mondani, hogy az apja volt! Nem ő lőtt, de mégis! Niel!


25. szín: Kápolna


Pap: Mindenható Isten, fogadd be Niel Perryt kegyeidbe! Add rá áldásodat, és mutasd meg neki az örök világosságot!

Nolen: Uraim, Niel Per
ry halála súlyos tragédia. Egyike volt a Welton kiválóságainak. Minden szülővel kapcsolatba léptünk és tisztázni fogjuk a körülményeket. Elmehetnek.

 

 

26. szín: barlang

Meeks: Nem találom.

Charlie:
Mondtad neki, hogy gyűlés lesz?

Meeks: Kétszer is.

Charlie:
Akkor nekünk lőttek.

Pitts: Mit akarsz ezzel mondani?

Charlie: Cameron spicli! Ebben a pillanatban gondolom Nolen szobájában ül és gondosan beköp mindenkit.

Pitts: De mit mondhat?

Charlie:
Hát a HKT-ről mindent. Ilyen esetekbe az iskolák tönkremehetnek! Bűnbak kell nekik! S azok mi vagyunk!

Cameron: Mi baj emberek?

Charlie: Beköptél minket, ugye?

Cameron: Nem tudom, mit dumálsz, Charlie! Ha nem tudnád, itt az iskolában van egy olyan valami, hogy becsületkódex. Ha a tanár kérdez, neked becsületbeli ügyed, hogy válaszolsz, különben repülsz! Ha van egy csöpp eszetek ti is odamentek és mindent kitálaltok. Nem mi kellünk nekik! Mi csak áldozatok vagyunk. Mi és Niel!

Charlie: Akkor ki kell nekik?

Cameron: A kapitány személyesen! Azt gondoltátok, megúszhatja?

Charlie: Te gané!

Cameron: Aláírtad a kirugatásodat Nuwanda! Ha normálisak vagytok odamentek és kitálaltok mindent! Keatingot már úgy sem menthetitek meg, mentsétek magatokat!

27. szín: osztály

Todd: Mi történt?

Meeks: Nuwandá
t kirúgták. Keating is repült. Persze, hogy kényszeritettek mindenkit, így könnyű kirúgatni a tanárokat. Persze, aki nyalizik, az maradhat, de aki jó, az repül. Sőt, lehet, hogy többé nem is taníthat. Gondolj bele, lehet, hogy többé nem is taníthat!

Todd: De ez nem igazságos! Keatingnak mindene a tanítás!

Knox:
Az őket nem érdekli!

Nolen: Fel! A félévi vizsgákig én veszem át az osztályt. A szünidőben új tanár után nézünk. Ki tudná elmondani, meddig jutottak el a Pritchard könyvben? Mr. Anderson?

Todd: Ő, a Pritchard...

Nolen:
Egy szót sem értek. Mi a költészet? Mr. Cameron! Olvassa fel Dr. Pritchard kitűnő esszéjét a költészet értelmezéséről. Bevezetés, 21. oldal.

Cameron: Rektor Úr, ez az oldal ki van tépve. Mindenkinél.

Nolen: Miért? Mi az?

Keating: Néhány személyes holmimért jöttem. Elvihetem?

Nolen: Vigye innét minél gyorsabban! Tessék itt a könyv!

Cameron:
A költészet értelmezéséről. Írta Dr. J. Evans Pritchard professzor. A költészet teljes megértéséhez ismernünk kekk a versformákat, a rímképletet és a kifejezésmódot. Aztán fel kell tennünk két....

Todd: Tanár úr! Mindenkit kényszeritettek az aláírásra!

Nolen: Tartsa a száját, Mr. Anderson! Maga meg távozzon Keating! Figyelmeztetek mindenkit, hogy...

Todd: Mr. Keating! Kapitány! Higgyen nekem!

Keating: Elhiszem, Todd!

Todd:
De nem az ő hibája volt, Rektor Úr!

Nolen: Takarodjon, Keating!

Todd: Ó, kapitány, kapitányom!

Nolen: Leülni!

Knox: Kapitányom!

Meeks: Ó, kapitány!

Pitts: Kapitányom!

Keating: Köszönöm, fiúk! Köszönöm!

 

Vége