Dudás Róbert Gyula:
Holt Költők Társasága
- N.
H. Kleinbaun könyve alapján -
Musical két felvonásban - szövegkönyv
Szereplők:
John Keating, tanár
Niel Perry, "színész "
Todd Anderson, " félénk "
Knox Overstreet, " romantikus "
Charlie Dalton, " Nuwanda "
Richard Cameron, " áruló "
Steven Meeks
Pitts
Chris, Knox szerelme
Mr. Perry, Niel apja
Gale Nolen, rektor
Mr. McAllister, tanár
valamint: pap, tündér, tanárok, diákok,
I. felvonás
1.szin: Kápolna
Nolen
: Hölgyeim és
uraim! A tudás lángja!
Idén százesztendős a Welton Akadémia. Egy évszázaddal ezelőtt negyven diák ült
itt ezekben a padokban és nekik is ugyanazokat a kérdéseket tettük fel , amelyekkel
minden félév kezdetén köszöntjük Önöket. Uraim! Mi a mi négy alapkövünk?
Mindenki: Hagyomány! Becsület! Fegyelem! Teljesítmény!
Nolen: A Welton
Akadémia fennállásának első esztendejében négy tanuló tett záróvizsgát. A múlt
tanévben már 51-en feleltek meg követelményeinknek, s több mint 76 százalékuk a
legkiválóbb egyetemekre nyert felvételt. Mi vagyunk az Egyesült
Államok egyik legkiválóbb iskolája. Uraim! Mi a hagyomány? Mr. Cameron!
Cameron: A hagyomány, Rektor úr, az iskolánk, a családunk és a hazánk iránti
odaadó szereztet. A Welton akadémia hagyományai a legnemesebbek!
Nolen: Jól van. Charlie Dalton! Mi a becsület?
Charlie: A becsület méltóság és kötelességteljesítés.
Nolen: Helyes! Knox Overstreet! Mi a fegyelem?
Knox: A fegyelem a
szülők, a tanárok, és a rektor tisztelete. A fegyelemnek belülről kell fakadnia.
Nolen: Köszönöm, Mr. Overstreet. Niel Perry! Iskolánk
egyik kiválósága! Mi a teljesítmény?
Niel: A teljesítmény kemény munka eredménye. A teljesítmény a siker záloga,
mind az iskolában, mind az életben.
Nolen: Uraim, ez a mi négy oszlopunk. Itt önöknek keményebben kell dolgozni
mint eddig egész
életükben. Jutalmul nem más, mint a siker vár önökre, melyet mindenkitől, kivétel
nélkül elvárunk.
Más. Mint tudják szeretve tisztelt angoltanárunk Portius úr nyugalomba vonult. Itt
ragadom meg az alkalmat, hogy bemutassam az utódját, John Keatinget. Ő is ebből az
intézményből indult, és az elmúlt években a tekintélyes londoni Chester iskolában
tanított. Isten hozta közöttünk!
2. szín: Folyosó
Niel: Szia! Úgy hallottam, hogy szobatársak leszünk. Niel Perry vagyok.
Todd:
Todd Anderson.
Balicrestből jöttem. A bátyám is ide járt.
Niel: Hmm, akkor te vagy ama Anderson.
Todd: Szüleim azt
szerették volna, ha kezdettől ide járok, de nem voltak elég jók a jegyeim, így
Balichrestbe kellett mennem, hogy javítsak.
Niel: Sokat nem vesztettél! Isten hozott a pokolban.
(Niel és Todd dala – Nem is tudom…)
Niel:
Hát itt vagyok
én megint,
S, előttem még egy év,
De valami halvány balsejtelem,
Mi itt bennem megremeg.
Todd: Előttem van egy sötét árnyék,
S az a nevem: Anderson,
menekülnék előle, de nem lehet,
mert mindig utolér: Anderson.
Niel: Itt vagyunk, mi ketten,
Segíts, hát nekem,
Én is fogok Teneked,
Élmény lesz az év veled.
Todd: Mit
segíthetnék én neked,
A bátyám, ő kellene neked,
Ő, biz tudna segíteni,
Én csak tönkreteszlek.
Niel: (próza) Miért tennél, te engem tönkre?
Todd: Mindegy, felejtsd el…
Niel: Nem mindegy!
Todd: Értsd már meg, nekem a bátyám aki zseni, úgy mint Te. Én, meg egy évig
Balicrestbe jártam, mert ide nem vettek fel. Érted, Balicrestbe. Tudod, milyen az a
hely? Olyanok jártak oda, mint én. Örök vesztesek. Nyomorékok. Én nem vagyok ügyes.
Niel: De itt vagy…
Todd: Na igen.
Niel: Majd segítek…
Todd: Kösz, de nehéz lesz… Én vesztettem…
(zene)
Együtt:
Legyen ahogy
lenni kell,
Nem is tudom, mi lesz,
De egy év van előttünk,
S az egész életünk.
Nem is tudom, mi lesz előttünk,
Ha nem az egész életünk.
3. szín: szoba
Niel: "Otthon, édes otthon"
Cameron
: Hallom valami
nagymenővel kerültél egy szobába. Az új fiú, az Anderson
öccse. Végre megszabadultunk a másiktól, most meg…
(Todd be)
Cameron: Hoppá…
Niel:
Ne törődj vele
Todd! Csak a szája jár.
Charlie: No, Uraim. Mi is a mi négy alapkövünk?
Mindenki (kivéve Todd): Nyalizás, lógás, fickósság, tökösség…
Charlie: Hé, Perry! A rossz nyelvek szerint nyári iskolába jártál! Igaz ez?
Niel:
Igaz, kémiára.
Az apám szerint még javítanom kellene belőle.
Charlie: OK! Akkor Meeks jó latinból, én nem nyaltam el
angolból, megalakulhat a tanulókör. Te is jöhetsz Todd! Egyébként Charlie vagyok!
Meeks: Steven Meeks
Knox: Knox Overstreet.
Pitts: Hívj, Pittsnek!
Cameron: Richard Cameron.
Todd: Todd Anderson. (kopogtatás)
Niel: Bújj be! Apa! Azt hittem már elutaztál.
Mindenki: Mr. Perry!
Mr. Perry: Maradjatok ülve fiuk! Úgy hallom fiam, túl sok tanuláson kívüli
feladatot vállaltál. Úgy döntöttem nem vehetsz részt az évkönyv szerkesztésében.
Niel:
De apa! Én
lettem a főszerkesztő helyettese! Ez így nem tisztességes. Én...
Mr. Perry: Na ide figyelj! Ne merj nekem elle
ntmondani! Elő ne forduljon többet! Majd
ha befejezted az orvosi egyetemet, s a saját lábadra állsz, azt csinálhatsz amit
akarsz. Addig én döntök! MEGÉRTETTED?
Niel: Igen...bocsáss meg.
Mr. Perry: Ugye tudod milyen fontos ez édesanyádnak is?
Niel: Igenis apám.
Mr. Perry: Rendben van fiam. Ha valami van hívj fel!
Charlie: Miért nem hagyja, hogy azt csináld amit akarsz?
Knox: És miért nem mersz ellenszegülni? Legyél már tökös fiam! Ennél
rosszabb már úgy sem lehet. Maximum nem jön össze…
Niel: Ti úgy tesztek mintha ellen mernétek szegülni a szüleiteknek. Ügyvéd
Úr, Bankár Úr! Na, hiába ellenkeztek, úgyis azt teszitek, amit mondanak...
Charlie:
OK, nekem is
elégszer gyűlik meg a bajom velük... csak éppen...
Niel: Ha meg ti is torkig vagytok, ne adjátok nekem a
bankot, hogy hova tegyem a szüleimet.
Meeks: Ő, izé, hát
akkor nyolckor nálam! Holnap suli, bele fogok halni...
Todd: Akkor most mit csinálsz, Niel?
Niel: Mit tehetnék? Hagyom az évkönyvet... Ugy sem fontos az. Csak az csinálja,
aki jó akar lenni Nolennél. Mi a véleményed az apámról...?
Todd: Még mindig különb mint az enyém...
Niel: Tessék?
Todd: Semmi...
Niel: Ide figyelj,
Todd, ha akarod vinni valamire először is hangosan beszélj! Lehet, hogy a mennyország
a lelki szegényeké, de, hogy a Harvardra nem jutnak be annyi
szent! Meg innen sem jutnak ki. Mármint élve… Értve? No, meg ne legyél már olyan,
mint egy gyászhuszár. Legyen már vér a pucádban, fiam!
(Niel el)
Todd: Ha az olyan könnyen menne…
(ének - Miért vagyok ilyen? – Todd dala)
Talán csodálkoztok, akik láttok,
Nem mosolygok, bezárkózok,
de tudnátok én mit érzek,
miért nem remélek.
Ugy szeretnék boldog lenni,
Egy kissé elmerülni,
S nevetni órákon át,
Keresni egy új hazát.
Nem jár ez nekem,
Mert nem kellek, nem is kellettem,
senkinek nem számítok,
csak vagyok, ki vagyok.
Volt egyszer egy igazi hely,
Amire azt hittem örökre enyém lesz,
De elveszett az is,
mert a bátyámnak kellett
Ne kérdezd, miért vagyok ilyen,
Csak nézd az életem,
Nem kellettem sohasem,
S elveszett, nincs már reményem.
4. szín: Osztály
Meeks: Hála Istennek! Már nem bírtam tovább!
Niel: Igazad van. Matek, latin... Nyugi, egyszer belelendülsz, sikerül lépést
tartani, akkor már nem lesz nehéz.
Charlie: Csak tudod, Niel, én például most csak hat lépéssel maradtam el, de
lehet, hogy van az hét is...
Cameron:
Te, mit tudsz
erről a fafej irodalomtanárról?
Keating: Remélem, csomó jót! Legalábbis, ajánlom. Ó, ifjú, idomítható agyvelők!
Nos..." Ó, kapitány, kapitányom." Tudja valaki kitől van ez az idézet?
Senki? Ezt fiuk egy Walt Whitman nevű költő írta és Abraham Lincolnhoz idézte
szavait. Tehát uraim, a jövőben nevezhetnek Mr. Keatingnak, de a bátrabbak azt is
mondhatják: "Kapitány, ó kapitányom..." Jobb, ha tőlem tudják, mielőtt
bármiféle pletykának is hinnének, én is ebben a műintézetben
végeztem és bár nem volt könnyű túléltem. Akkor igaz, még nem voltam azon a
szellemi magason mint ma. Ha kimentem a strandra, az emberek Byron verseket fröcsköltek
a szemembe, a piacon Shakespeare szonettek álltak a krumpi mellett.
Borzalmas volt. De ma már.
Nos, uraim jöjjenek csak ide!
Meeks: Mi?
Niel: Szerintem tegyük amit mond!
Keating:
Ma még
ideérnek? Köszönöm. Mr. Dalton! Üsse fel a szöveg gyűjteményt, s olvassa el az
542. oldalon található vers első versszakát!
Charlie: "Szakajtsd le a rózsa bimbaját, Élvezd mit a perc adhat, A virág
ma mosolyog rád, s holnap már holttá hervad.
Keating: Köszönöm. Élvezd, mit a perc adhat... Ragadd meg a napot, élj a
mának. Erre a latin kifejezés így hangzik: Carpe Diem. Vajon miért írta ezt a költő?
Charlie:
Mert sietős
volt a dolga!
Keating: Áh, nem nyert! Hanem mert kukaceledel vagyunk fiuk. Bármily hihetetlen, de
mind egyszer megszűnünk létezni, kihűlünk, meghalunk. Nézzék meg ezeket a fiukat!
Ide jártak, hatvan-hetven éve. .. Ne féljenek! Nézzék meg őket alaposan. Talán
sokszor elmentek mellettük de lehet, hogy nem tűnik meg mit súgnak önöknek.
Figyeljenek csak. Nincs is olyan nagy különbség, igaz? Szemükből ragyog a jövőbe
vetett hit. Azt képzelik övek a világ. Mi lett? Túl sokáig
vártak? Mert ezeknek az uraknak többsége már alulról szagolja az ibolyát... De ha
közelebb hajolnak meghallhatják a suttogásukat, érthetik üzeneteiket! Hegyezzék a
füleiket! Car... Carpe diem....
Carpe diem... Éljetek a mának fiuk! Ne várjatok....
Knox: Kísérteties!
Cameron: Szerinted
ebből feletetni is fog?
Charlie: Hát te tényleg nem értetted meg? Egyetlen szót sem fogtál fel?
5.szin: Szoba
Meeks: Nos, uraim ki jön a tanulókörbe ma este?
Knox: Sajnálom, Meeks, ma este Danburryéknél vacsorázom.
Cameron: Hmm., patinás család! Hogy kerülsz te oda?
Knox:
Apám
ismerősei. Nyilván a kilencven és a halál között.
Niel: Öregem, legalább jobbat eszel mint mi. Ennél a
patkányeledelnél minden jobb.
Todd, jössz este?
Todd: Nem nekem inkább történelemmel kell foglalkoznom...
Niel: Még meggondolhatód.... Gyerünk vacsorázni!
Todd: Ragadd meg a napot...
(
Rövid átvezető
zene, félhomály)
6. szín: Szoba
Charlie: Milyen volt a kaja? Úgy nézel ki mint akit furkósbottal vágtak fejbe.
Rossz volt?
Knox:
Szörnyű volt!
Megismerkedtem a legszebb lánnyal aki valaha élt a földön!
Niel: S ez olyan rémes?
Knox: Az, mivel
félhivatalosan eljegyezte Chet Danburry. Ő pedig a nagy ász.
Meeks: Ez pech...
Knox: Pech? Ez egy ógörög tragédia. Miért van az, hogy a bomba csajok a
bunkókra buknak?
Niel: Minden bomba csaj a bunkókra bukik. Aki meg nem, az maga bunkó. Valami csak
lesz... Ne feledd el: Ragadd meg a napot. Aztán csak lesz valami. Vagy nem, de az se baj.
7. szín: Osztály
Keating:
Fiúk,
üssék fel Prichard könyvének 21. oldalát s - Mr. Perry - lenne szíves felolvasni
" A költészet értelmezéséről " című értekezést.
Niel: " A költészet értelmezéséről. Írta Dr. J. Evens Prichard professzor.
A költészet teljes megértéséhez , meg kell vizsgálnunk a versformákat, a költői
képet, a kifejezésmódot. Aztán fel kell tennünk két kérdést. Az első, hogy
mekkora képzelőerővel sikerült a költőnek megvalósítania a szándékát? A
második, hogy milyen jelentős a szándék, a téma.
Az első a vers művészi tőkéjére, a másik a fajsúlyára
vonatkozik. Ha a művészi megvalósulást a grafikon vízszintes s oldalán, a fajsúlyt
a függőlegesen ábrázoljuk, megkapjuk a vers értékét.
Így egy Byron vers függőlegesen elég magasra szökken, de vízszintesen csak alacsony
értéket
ér el- Ezzel szemben egy Shakespeare szonett függőlegesen és vízszintesen is komoly
értéket ér el.
Keating: Ürülék! Tépjék ki ezt az oldalt! Ne is ezt az egyet, az egész
bevezetést. Írmagja se maradjon az egésznek! Kitépni! Vesszen Dr. J. Evens Prichard
professzor! Na tépje! Ez nem a Biblia, ne féljen! A szemétbe vele! Ez egy harc! Az
önök lelkét akarják! Nem egy verset nem lehet mindenféle grafikonon elemezni! Az én
diákjaim megtanulják a saját érzéseik szerint elemezni a verseket.
Nos, Mr. Pitts szeméb
ől azt
olvasom, hogy mi köze van az irodalomnak a nemzetgazdaság-tanhoz, vagy az
orvostudományhoz... Vizsgáljuk a mi kis Prichardunkat, aztán nézzünk fontosabb dolgok
után. S erre én azt mondom: barbár beszéd! Az ember nem azért olvas verseket, mert az
a menő!
Azért ír és olvas mert az emberi nemhez tartozik, s így vannak érzései. S érző
lényként örömeit és fájdalmait versekbe önti... Mert vers az egész élet! "
Mert folyik a nagy színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort!" Vajon mi lesz az a
sor, fiuk...
(ének - A nagy színjáték)
Folyik egy szép játék,
Neve furcsa, talán élet,
Folyik az a játék,
S lehet, hogy kegyetlen,
Lehet az csodás is,
Te teszed azzá,
Lehetsz te hadvezér,
Vagy akár álmodozó órás.
Az élet az mi kezedben van,
De ha csak vagy, eldobod,
Fel törekedj már,
S tied lesz az már,
Mert a folyóban, s a sírban,
S minden egyes évfordulóban,
A nagy színjáték képe lebeg,
S boldog lehetsz, vagy beteg.
Versbe foglalom én bánatom,
Tedd meg Te is kis barátom,
S ha szellemed lángja magasba tör,
Akkor lesz fény
es a jövőd.
Niel: Mr. Keating! Kapitány...., ó kapitányom.... Megtaláltuk egy régi
évkönyvben!
Keating: Á, ez nem is én voltam...
Niel:
Mi volt az a
Holt Költők Társasága?
Keating: Titkos
társaság volt... Nem hinném, hogy a mai vezetőség túlságosan rajongana az
ötlettől. Tudnak titkot tartani? A H. K. T. azért alakult, hogy " kiszívják az
élet velejét". Ez az idézet Thoreau-tól van, minden összejövetelen felolvastuk.
A régi indiánbarlangban gyűltünk össze, s felolvastunk a nagyoktól, vagy olykor a saját verseinket.
Knox: Úgy érti egy csomó srác versekkel traktálta egymást?
Keating: Több volt
annál! Úgy ízleltük a szavakat, mint más a mézet. A nők elaléltak, a szellem
magasba csapott és megszületett a csoda, Uraim! Köszönöm ezt a kellemes szellemidézést! A képemet pedig égessék el!
Niel: Menjünk oda ma este! Tudom hol van!
Cameron: Tudod mekkora balhé lehet belölle, ha lebukunk?
Charlie: Akkor ne gyere!
Niel: Tehát ki van benne?
Charlie: Én igen...
Meeks: Én is.
Niel: Pitts?
Pitts: Hát...jó.
Charlie: És te Knox?
Knox: Nem is tudom. Mire jó ez?
Charlie:
Hogy
közelebb kerülhess Chrishez. Nem halottad Keatinget? A nők elaléltak!
Knox:
Mitől aléltak
el a nők? Charlie! Mitől aléltak el?
Niel: Todd, érezd magad meghívva az esti bulira.
Todd: Nem megyek....
Niel: Miért? Nem akarsz semmit kezdeni az életeddel?
Todd: De, igen, csak... a gyülésen mindenki felolvasott, én meg azt nem
szeretnék...
Niel: És, ha úgy jönnél el, hogy nem kell felolvasnod? Csak ott lennél mint
hallgató?
Todd: Az úgy nem szabályos!
Niel: Teszek a szabályokra! A többieknek is jó lesz így! Jó?!
Todd: Rendben....
8. szín: Barlang
Knox: Mi ez a könyv?
Niel: Keating hozta, a H.K.T-nek. Jó, akkor kezdjük el. Felolvasom, tagtársunk
Henry David Thoreau hagyományos megnyitó beszédét:" Kimentem a vadonba, mert
tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét.
Felszámolni mindazt, ami nem volt élet..., hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá:
nem éltem."
Charlie: Arra teremtett
ek
engem is! Na add ide azt a könyvet! Nézzük ezt! " Itt nyugszik nőm e néma hant
alatt, s én otthon leltem meg nyugalmamat." No, ki hitte volna, hogy ezeknek a vén
fafejeknek még humoruk is volt.
Niel: Ezt hallgassátok meg:
"Föl barátaim! Még nincs túl késő új földet keresni,
el a parttól, és hasítsunk zengő barázdákat;
Akarom, hogy repüljünk túl a napon,
s túl minden nyugati csillag fürdőjén,
Mire meghalok.
Talán lemos az őrvény dühe,
De talán a Boldogok Szigete vár,
s kit ismertünk, látjuk a nagy Achillest.
Sok titok van még; és bár nem vagyunk
azaz erő, mely egykor eget s földet rázott,
vagyunk amik vagyunk.
Sors és idő gyengíthet,
de hős szívünk együtt ver, s kemény a hite,
hogy küzd, keres, talál,
s nem hagyja magát."
Cameron: (Ének – Teszek a sulira) Itt vagyunk már végre,
Pitts: Miénk itt az éjjel,
Niel: Teszek a sulira most,
Meeks: Legyünk végre szabadok,
Niel: Nem tudom, mit akarok,
De nem leszek én ügyvéd,
Az orvoslás sem életem,
Nem gyógyítok én senkit sem.
Cameron: Itt vagyunk már végre,
Pitts: Miénk itt az éjjel,
Niel: Teszek a sulira most,
Meeks: Legyünk végre szabadok,
Charlie:
Nem semmi a
pálya, kisöcsém,
Kezembe veszem a jövöm én,
Teszek az ősökre most,
Vesszen az öreg Welton.
Cameron: Itt vagyunk már végre,
Pitts: Miénk itt az éjjel,
Niel: Teszek a sulira most,
Meeks: Legyünk végre szabadok,
Cameron:
Ne oly
hevesen apukám,
A Welton a jövőd kulcsa ám,
De próbálj meg sztrájkolni,
Nem lesz belöled semmi!
Niel: (próza) Hát semmit sem értesz abból amit a kapitány mond?
Cameron: Szép szavak, de nekünk itt kell tanulni!
Charlie: Ugyan már, mikor fogunk élni.
Pitts
: Várjatok, ne
vitázzatok. Inkább hallgasd ezt meg: " Megláttam a Kongó aranyfolyamát,
fényleni az erdő fáin át..."
Mindenki: " Megláttam a Kongó aranyfolyamát, fényleni az erdők fáin
át" (Többszöri ismétlés ritmussal)
9. szín: Osztály
Keating: Egy ember nem fáradt, hanem kimerült. Nem szomorú, hanem...
Cameron: Búskomor!
Keating: Helyes! A nyelvet azért találták ki az ékesszólók, hogy....
Niel: Kifejezzük magunkat?!
Keating:
Hogy
megtudjuk szerezni a nőket.
(ének – Szavak)
Annyi szó van itt a földön,
melyre nem is gondolunk,
Egyszerű kis szavak,
Mely a nőkre hatnak.
Ha azt mondod: szeretlek,
A nők összeesnek,
Ha azt mondod, kismadaram,
Hamar bekötheted a fejüket.
A nyelv nagy fegyver,
de nem mindegy mit teszel,
Mert tán könnyűnek tűnik,
De kimászni, nem lehet.
Ha azt mondod: picinyem,
Gondold meg rendesen:
Mit mondasz húsz év múlva,
Ha az asszonyt elvetted.
De nem csak hódítani tudsz,
Hanem s
zenvedni is igen.
Mind csak a Te kezedben van,
Csak vigyázz reá, S ne add fel.
Uraim! Törekedjenek mindig arra, hogy megszabaduljanak a hamis befolyásoktól. Miért
álltam fel ide?
Charlie: Hogy nagyobbnak látszódjon?!
Keating: Nem nyert Dalton! Azért állt
am fel ide a tanári asztalra, hogy
emlékeztessem magamat arra, mindig meg kell vizsgálni minden más szemszögből is. Ha
már úgy érzed, egyféleképpen jól megismerted a dolgokat, nézd meg másképp is.
Innen fentről minden másképp néz ki. Jöjjenek, nézzék meg maguk is. Na, bátorság! Ha egy verset
olvasnak ne azt nézzék mit akart leírni a költő, hanem , hogy mit mond maguknak.
Próbálják megtalálni a saját hangjukat, fiuk! Minél tovább várnak, annál kevesebb
az esély arra, hogy végül meglelik. " A legtöbb ember csendes kétségbeesésben éli le az
életét. " Ez az idézet Thoreautól van. Miért akarnak beletörődni ebbe? Ja és
mielőtt elfelejteném, szeretném, hogy a házi feladat mellett mindenki írna egy kis
verset! Nyugi, nehezebb, mint gondolnák… Jut eszembe, Todd! Ne higgye, hogy nem tudom: ettől a
feladattól tele van a gatyája! Vadegér! A következő órára. Elő fogják adni. Itt
bizony, az osztály elött…
(Keating el)
Niel: Fiúk, ezt nézzétek!
Todd: Mi ez?
Niel: Ez egy színdarab, te lüke! A Szentivánéji álom. Shakespeare.
Elő fogják adni a Henley Hallban.
Meeks: Na és?
Niel: Szerepelni fogok ott! Ha jól emlékszem mindig is ezt akartam csinálni!
Már tavaly is el akartam menni egy meghallgatásra, de persze az apám nem engedte.
Knox: És most megengedi?
Niel: Áh, dehogy. De nem kell neki mindent tudni. Carpe Diem!!!
Charlie: Szerepelni akarsz az apád tudta nélkül? Öregem, hát ki fog nyírni!
Tudod mekkora hirverés van ilyenkor? Plakátok, az újságba is bekerülhetsz…
Niel: Először a
szerepet kapjam meg! Még nincs is a kezemben.... Legalább addig,
hagy örüljek! Most megyek a meghallgatásra! Szorítsatok nekem!
Charlie: Nem tudom miért, de nekem olyan érzésem van, hogy soha nem éltem.
Sejtelmem sincs, mit is akarok kezdeni az életemmel... Niel legalább tudja, hogy
színész akar lenni. Knox meg arra vágyik, hogy övé legyen Chris...
Knox: Ó, Chris, légy enyém...
Meeks: Nem
gondoljátok, hogy olyanoknak kellene lennünk, mit amilyenek a romantikusok voltak?
Minden elképzelhetőt kipróbáltak, mielőtt véglegesen elkötelezték magukat egy cél mellett.
Cameron: Hát az
biztos, hogy a Welton nem nagyon nyújt lehetőséget a kísérletezésre.
Charlie: Uraim, ezennel bejelentem, hogy a kísérletezők szenvedélyes kedvétől
hajtva ezennel leteszem a Charlie Dalton nevet. Ezentúl a nevem: Nuwanda.
Meeks: Még szerencse, hogy nem mindenki olyan mint Charlie!
Charlie: A nevem: Nuwanda!
Szünet
II. felvonás
10. szín: osztály
Knox:
A mosolya
elbűvölt , szerelmes lettem...
Jövőnk mi lesz? Nem sejthetem, de érzem...
Bocsásson meg, kapitányom, ez nem valami jó...
Keating: Dehogynem, Knox! Amit Mr. Overstreet megkísérelt, az egy roppant fontos
dolog! Nem csak a versirásról van itt szó! Az a lényeg, hogy az ember foglalkozzon az
élet fontos dolgaival! Különösen fontos a szerelem, szeretet, szépség ,az igazság
és az igazságosság! A költészet mindenütt jelen van. A leghétköznapibb dolgokban
is! Hmm, jöjjön ki Pitts barátom, nézzük mit hozott!
Pitts: A csacska macska farka kacska.
Keating: Gratulálok,
Pitts! Ön az első aki negatív eredményt ért el a Pritchard-skálán! Nem magán
derülünk, hanem maga mellett. Egy vers bármilyen lehet, csak nem lehet semmitmondó.
Érti? No, nézzük, ki is lehet a következő? Á, Mr. Anderson! Szemlátomást tűkön
ül! Jöjjön ki fiam, essünk túl rajta! Ugye hozott magával verset?
Todd: Nem, nem írtam meg...
Keating:
Anderson úr,
bizonyára azt gondolja, hogy az Ő lelke nem ér semmit sem, mindenki csak elutasítja
őt, No nézzünk csak szét abban a lélekben! FELHARSAN BARBÁR RIVALLÁSOM A VILÁG
HÁZTETŐI FELETT! Na már megint a jó öreg Walt bácsi. Aki nem
tudná a rivallás, az hangos kiáltás. Todd, megmutatná nekünk, milyen egy barbár
rivallás?!
Todd: (Egyet halkan kiált)
Keating: Ez magának barbár rivallás? Üvöltsön már egyet!
Todd: Hahó!
Keating: Még egyszer! Hangosabban!
Todd: Hahó!
Keating:
Na látja?
Mégis ott rejtőzik magában a barbár! Ott van az ajtó felett Whitman arcképe. Mit
gondol amikor látja? Gyorsan, Todd, nem kell gondolkodnia!
Todd: Egy őrült!
Keating: Milyen őrült? Ne gondolkozzon!
Todd: Félelmetes őrült!
Keating: Használja a fantáziáját! Mondja azt ami az
eszébe jut, még ha marhaság is!
Todd:
Nyáladzó
őrült!
Keating: Látja, már a költő beszél magából! Hunyja le a szemét! Mondja mit lát!
Rajta!
Todd: Ahogy lehunyom a szemem a kép elhalványul...
Keating: Nyáladzó
őrült...
Todd: Nyáladzó örült....Tekintete át meg átjár....
Keating: Folytassa!
Nagyszerű!
Todd: Felém nyújtja a kezét, fojtogat.... Valamit suttog hozzá...
Keating: Mit?
Todd: Az igazat! Az igazság olyan, mint egy takaró, s alatta mindig hideg marad
az ember lába!
Keating: Csak tovább!
Todd: Húzhatjátok...húzhatjátok, akkor sem takar be egészen soha!
Ráléphettek, széttéphetitek, soha...soha...
Keating: Ne álljon le!
Todd: Attól a pillanattól fogva, amikor sírva a világra jövünk, addig a
percig, míg holtan itt hagyjuk az egészet panaszkodhatunk, sírhatunk,
toporzékolhatunk, jajveszékelhetünk, akkor is hideg marad lábunk!.
Keating: Ez varázslat volt! Ne felejtse elé soha!
Todd: Köszönöm....kapitány...
Niel: Mindig is tudtam, hogy ez megvan benned! Csodálatos voltál! Akkor ma
délután a barlangban!
Todd: Akkor....délután! Kösz, Niel!
11. szín: osztály
Niel: Ide nézzetek!
Meeks: Mi ez?
Pitts:
Egy lerobbant
lámpaernyő...
Niel: Áh, ez a barlang istene!
Knox: Én nem bírom tovább! Ha nem lesz enyém Chris, én megölöm magam!
Charlie: Nyugodj le, csigavér!
Knox: Egész életemben
nyugodt voltam! Ha most nem csinálok valamit, beleőrülök!
Niel: Hova rohansz?
Knox: Felhívom, telefonon...
Meg kell tennem! (tárcsáz. lecsapja) Az egész Danburry család meg fog utálni!
Ráadásul a szüleim is kinyírnak! A francba, igazatok van. Carpe diem... És ha
kinyírnak...kit érdekel!
Halló! Szia, Chris! Knox Overstreet vagyok! Hmm...hát persze! Rendben, ott leszek! Szia,
kösz, Chris! Pénteken. Danburryéknél. Szi
a!
Hát ez nem igaz, fiuk! Ő hív engem egy buliba!
Charlie: Egy Chat Danburryéknél tartandó buliba!
Knox: Na és?
Charlie: Kapj már észbe! Azt hiszed veled fog bulizni?
Knox: Az nem fontos!
Az a fő, hogy gondolt rám!
12. szín: Udvar
Niel: Todd! Todd! Te mit keresel kint ebben a hidegben? Mi bajod van?
Todd: Ma van a születésnapom.
Niel: Tényleg? Miért nem szoltál korábban? Gratulálok! Kaptál valami
ajándékot? De hiszen ez... nem értem...
Todd: Pontosan ugyanezt kaptam a múltkor is. Már nem is emlékeznek!
Niel: Áh...
Todd: Ó, igen!
Niel: No, igen lehet, hogy azt gondolták, szükséged van még egyre, egy újra...
Talán úgy gondolták...
Todd:
Talán
egyszerűen nem is gondoltak rám, hanem a bátyámra! Bezzeg az Ő születésnapján
mindig nagy a felhajtás! Tudod mi a vicc? Hogy más tavaly se
tetszett!
Niel: Ide figyelj, Todd! Na, figyelj már rám! Te egy nagyon szép ajándékot
kaptál. Más focilabdát kap, vagy autót, szóval ilyen snassz dolgokat. De, te, egy
csodálatosan rémes írókészlet kétszeres boldog tulajdonosának mondhatod magad. Légy
büszke! Tied a világ első és egyetlen sugármeghajtásu írókészlete! Nézd! Huss!
Huss! Na gyerünk innen!
Todd: Huss!
13. szín: udvar
Cameron: Mi a szösz van, hogy ide kellett jönnünk az udvarra? Mit talált ki
már megint? Mr. Keating!
Keating:
Uraim!
Munkáikban a veszedelmes egyformaság szörnyű elemeit fedeztem fel! Hmm...Mr. Pitts,
Mr. Dalton és Mr. Perry! Álljanak ide! Háromig számolok és akkor kezdjenek el
körbe-körbe sétálni az udvaron. Nem kell semmire figyelniük, nincs osztályzás.
Tehát, egy, kettő, há-rom!
Rendben, folytassák! (Ütemes taps)
Hát ez az, hogy örülünk Keating órájának! Állj, minden világos! Mint
észrevehették, Mr. Pitts eleinte más ütemben sétált mint társai. Egy rövid idő
múlva azonban mégis egy láthatatlan ütemre igazodtak. Én ezt
akartam csak világosabbá tenni a taps által. Nos, uraim ez a kísérlet nem azért
jött létre, hogy kipellengérezzem az urakat, nem... Sokkal inkább azt jellemzi, hogy
milyen nehéz a társasági életben megmaradni a saját elveink mellett. Srácok, ha azt
akarják, hogy csodálják magukat, mutassák meg, hogy önök más mint a többség,
többek, mint ők! Mert ahogy Forst is mondta: " Két különböző utat találtam az
erdőben és én a járatlanabbat választottam, s ez az ami meghatározta egész életemet." Köszönöm, fiuk!
14. szín: barlang
Cameron: Mi a fenét csinálnak ezek? Hol van például Charlie?
Niel: Mindegy kezdjük el. " Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni.
Maradéktalanul ki akartam...
Charlie: Hello, fiuk!
Niel: Na végre. Hol voltál? Mindenütt kerestelek!
Charlie: Nem érdekes. Hol van Knox pajtás?
Niel: Szegény, épp most éli át élete legnagyobb csalódását...
Charlie:
Uraim, igaza
van. Nekem úgy hiányoznak a nők. Nektek nem?
Együtt: De!
Charlie: Na akkor ide süssetek! Írtam egy cikket az iskolai lapba. Persze a HKT
nevében, hogy lányokat is vegyenek fel a Weltonba. Ne már mindig a saját levünkben
kelljen fönnünk!
Niel: Mit csináltál? Te nem vagy normális! Hogy tehettél ilyet!
Charlie: Én vagyok az egyik korrektor. Becsempésztem a cikket.
Pitts: Hát akkor nekünk végünk...
Charlie: Már miért? Senki nem tudja, hogy kik vagyunk!
Cameron:
Szélsebesen
kiszedik belölled, hogy te írtad a cikket! És fogadjunk, hogy Nolen megkérdezi ki is
az a Holt Költők Társasága! Ehhez egyszerűen nem volt jogod, Charlie!
Charlie: Nuwanda vagyok, Cameron! Különben is csak szavakat
pufogtatunk itt, vagy tenni is akarunk valamit!? Ha csak annyi az egész, hogy eljövünk,
aztán verseket olvasgatunk, nincs értelme az egésznek!
Niel: Ezt azért mégsem kellett volna!
Charlie: Nyugi, ne izguljatok, az értékes farotokért! Ha majd elkapnak azt
mondom, hogy az egészet én találtam ki, az egész társaságmánia az én ötletem
volt. Jó?
Niel: Mennyünk
vissza! Ebből őrült nagy balhé lesz!
15. szín: Kápolna
Niel: Szia, Knox! Hát téged meg szépen kikészítettek! Milyen volt?
Knox: Pocsék, de megfogtam a .... kezét....
Nolen: Leülni! A Welton Honors eheti számában illetlen cikk jelent meg engedély
nélkül. Semmi kedvem értékes id
őmet arra pazarolni, hogy felderítsem a bűnösök kilétét, úgyis
megtalálom mind. Felhívom viszont a tanulóifjúság figyelmét, hogy aki bármit tud a
cikkről azonnal jelezze. Így kerülheti el csak az azonnali kicsapatást. (telefoncsörgés)
Charlie: Igen. Igen, azonnal adom, itt van. Igazgató Úr! Az Úristen! Azt mondja
vegyünk fel lányokat is a Weltonba!
Nolen: Utánam! Ezt nem úszhatja meg szárazon!
16. szín: Szoba
Niel: Na mi van? Kivágtak?
Charlie: Nem.
Niel: Hát akkor mi van?
Charlie: Köpjek be mi
ndenkit,
kérjek bocsánatot az iskola szent színe előtt, és akkor minden vétkem
megbocsájtatik.
Niel: És mit akarsz tenni, Charlie?
Charlie: A nevem, Nuwanda!
17. szín: osztály
Nolen: Mr. Keating! Néhány szavam lenne önhöz! Ha megbocsát, Mr. McAlli
ster!
Ez volt az első osztályom, tudta? Az első tanári asztalom...
Keating: Nem is tudtam, hogy tanított...
Nolen: Méghozzá
angolt. Jóval az ön ideje előtt. Nehéz szívvel váltam meg a tanítástól megvallom.
Olyan hírek terjengnek John, hogy ön, holmi forradalmi ujjitásokat vezetett be az
óráin. Nem akarom ezt egyenes összefüggésbe hozni a Dalton fiú elképesztő
ballépésével, de úgy hiszem fölösleges rámutatnom arra, hogy az ilyen korú fiuk
mennyire befolyásolhatóak.
Keating: Az ön büntetése bizonyára mély benyomást tett
rá. 30 botütés, az nem semmi...
Nolen: John, a tananyag adott. Ha már ön is kétségbe vonja, mi akadályozza meg
a gyerekeket, hogy ugyanazt tegyék?
Keating: Az én véleményem mindig is az volt, hogy a nevelés célja az önálló
gondolkodásra való segítés.
Nolen: Ugyan már!
Ebben a korban? A tradíciók átadása és a fegyelem! Készítse elő őket a
főiskolára, a többi már megy magától! Minden jót, John.
McAllister: Én a maga helyében nem csinálnék gondot
abból, hogy a nebulók túlságosan hagyománytisztelők...
Keating: Miért?
McAllister: Ha jól sejtem, ön is eme felszentelt falak közül indult....
Keating: Igen.
McAllister: Ha
meggyőződéses ateistát akar faragni valakiből, adjon neki szigorú papi nevelést. Ez
mindig bejön! Viszlát, John!
Keating: Beküldené hozzám azt a Dalton fiút?
McAllister: Hát persze!
Charlie: Mr. Keating!
Keating: Ez ostoba tréfa volt!
Charlie: Csak nem áll Nolen pártján? Mi lesz akkor a carpe diemmel, meg
minden...
Keating: Az, hogy az élet velejéig kell hatolni, nem feltétlenül jelenti azt,
hogy fejjel kell szaladnunk a falnak, Charlie! Bizonyos esetekben bátorságra van
szükség, máskor meg óvatosságra. Az okos ember tudja mikor melyik a helyénvaló.
Charlie: De én azt gondoltam...
Keating: A semmiért egy kicsapatást
bezsebelni, nos ez sem okos, sem bölcs
cselekedet. Jó, igaz ez nem egy ideális hely, de azért vannak lehetőségek.
Charlie: Mifélék?
Keating: Ha más nem
az én irodalomóráim.
Nos uraim, jöjjenek be. Ma arról a képességről fogok beszélni, melyre az egyetemen
feltétlenül szükségük lesz olyan könyvet elemezni, melyet soha nem olvastak. Ott az
egyetemen feltehetőleg kiölik önökből a költészet szeretetét. Gondoskodnak erről,
hiszen hosszú unalmas szövegeket kell olvasniuk, sőt elemezniük órákon át, kereshetik kákán a
csomót. Tegyük fel, fölvesznek egy előadássorozatot, melynek címe a modern regény.
A szemeszter alatt olyan remekműveket olvasnak majd, mint a Goriot apó, vagy Turgenyev:
Apák és fiukja. De! Mikor írniuk kellene a vizsgadolgozatot, esetleg kiderül, hogy az apai
szeretet témájáról szóló tanulmányt olyan mű alapján kellene megírniuk mint a
"Kétes kezdés" című "regény" - s ezt a műfaji megjelölést csak
nagyvonalúságból használom -, amit nem más izzadt ki magából, mint a professzoruk
személyesen. Az első három oldal elolvasása után
kristálytisztán érzékelhető , hogy szívesebben jelentkeznének önkéntesnek a
frontra, mint hogy efféle kacattal terheljék szellemüket. No, de mit lehet ilyenkor
csinálni? Kétségbeesni? Bezsebelni egy csúf osztályzatot? Semmi
esetre sem! Jobb, uraim, ha
előre felkészülnek erre!
Felütik a Kétes kezdést és fülszövegből értesülnek arról, hogy a regény hőse,
egy bizonyos Frank, aki mezőgazdasági gépek eladásával tengeti életét, s mindent
megtenne a meglehetősen karrierhajhász lánya érdekében. Az esszé elejére
biggyesszék azt a megjegyzést, hogy a regény tartalmának újbóli ismertetése
voltaképpen felesleges, de azért pár mondatot írjanak, hogy a professzoruk
rájöjjön: olvasták a művét. Ezután tanácsos bedobni, néhány áligényes mondatot. Például írják azt: " Figyelemre méltó az egybeesés Freud
elméletével...." stb... Végezetül fessenek valami sötét képet! Majd!
Legizgalmasabb az a hasonlóság, mely a nagy hindu filozófus Avesh Rabesh Non tanaival
mutat! Non fájdalmasan ábrázolja, hogyan hagyják el a szülőket a gyermekek a
háromfejü szörny kedvéért: dicsvágy, pénz, társadalmi siker. Ecseteljék ezt
érzékletesen! Végül dicsérjék a prof stílusát, és példás bátorságát, hogy a
Kétes kezdést a nagyközönség számára hozzáférhetővé tette.
Niel: Kapitány! Mi van akkor, ha valaki még soha nem hallotta a nagy hindu
filozófus nevét?
Keating:
Avesh Rabesh
Non soha nem is létezett. Kitalálják őt, vagy bárki mást. Egyetlen beképzelt
irodalomtanár sem fogja bevallani, hogy erről a jelentős tudósról semmit nem hallott.
Valószínűbb, hogy olyan véleményt ír, amilyet én kaptam annak idején:
" Rabesh Nonra való utalásai mély megérzésre utalnak. Kitűnő elemzés!
Örömmel veszem tudomásul, hogy a kelet érdemtelenül elfelejtett tudósát becsüli.
Jeles!"
Uraim! A záróvizsgájukon bizonyára olyan könyveket...
Nolen: Bocsásson meg, John! Niel Perryt keresi az édesapja. Elvinném!
19.szin: szoba
Niel: Apa!
Mr. Perry: Azonnal felhagysz ezzel az idióta bohóckodással!
Niel: De apa...
Mr. Perry: Ne merj nekem ellent
mondani! Elég baj, hogy ennyi időt elvesztegettél ezzel a mihaszna
színészkedéssel! Ki bujtott fel erre?
Niel: Senki, meglepetés akart lenni!
Mr. Perry: Nem érdekel! Most odamész és megmondod, hogy nem lépsz fel.
Niel: De, apa, holnap
előadás!
Mr. Perry: Ha a világ összedől, akkor sem fogsz fellépni! MEGÉRTETTED!
Niel: Igen...
Mr. Perry: Nagy áldozatokat hoztam érted, Niel. Nem okozhatsz nekem csalódást!
19. szín: osztály
Niel: Kapitány! Az apám nem akarja, hogy holnap fellépjek a Hanley Hallban
. De én amikor arra gondolok, hogy Carpe
diem, meg minden... Színész szeretnék lenni, mindig is ezt akartam, de nem érti meg az
apám! Ő már előre eltervezte az életemet, anélkül, hogy megkérdezte volna mihez
van kedvem!
Keating: Beszélt erről az édesapjának?
Niel: Tréfál velem? Azonnal kinyírna!
Keating: Tehát
szerepet játszik előtte is, igaz? Bármily hihetetlen beszélnie kell vele!
Niel: Nincs más lehetőség?
Keating: Nincs.
Niel: Köszönöm, kapitányom. Már csak ki kell találnom mit is tegyek.
Todd: Mit teszel, Niel?
Niel: Fel fogok lépni holnap!
Todd: De...
Niel: Nincs de! Már nincs!
20. szín: Chris iskolája elött
Chris:
Mit akarsz
Knox? Miért hívtál ki? Tudod ebből mekkora balhé lehet? Menj a fenébe, nem
érdekelsz!
Knox: Csak hallgass meg!
" Égből röppent lány, Chris,
Aranyhaja éppen égbe visz,
Érintése akár az Éden,
Édes csókja forralja vérem!"
Szeretlek, Chris! Enyém leszel!
21. szín: osztály
Meeks: Na mi volt? Mesélj!
Knox: Elmondtam neki! Na má
s kérdés, hogy a fél Ridgeway kergetett utána, főleg gondolom, Chet, de
elmondtam neki! Yes!
Meeks: Sietnünk kellene! Lekéssük az előadást! Hol van Nuwanda?
Pitts: Még szépítkezik...
Knox: Chris!? Mit
keresel te itt!? Tudod ebből mekkora balhé lehet?
Chris: Miért tetted ezt velem? Chet persze nyomban megtudta és magán kívül van a
dühtől. Alig bírtam lefogni, nehogy idejöjjön és megöljön!
Knox: De én szeretlek!
Chris: Ezt hajtogatod folyton. Közben nem is ismersz!
Knox: Hogy ne ismernélek! Már amikor először megláttalak megéreztem, hogy
csodálatos lélek van benned!
Chris: Ennyi az egész?
Knox: Hát persze! Ez olyan amikor két ember rádöbben: egymásnak vannak
teremtve.
Chris: És ha félredöbbentél? Ha én az égvilágon semmit nem érzek irántad?
Knox: Akkor nem jöttél volna ide, hogy megvédj!
Chris:
Mennem kell,
mert lekésem az előadást...
Knox: Chettel mész színházba?
Chris: Ugyan már! Chet és a színház? Na ne nevettess!
Knox: Akkor gyere velem! Ha ma este után se érdekellek, esküszöm mindennek
vége!
Chris: Rémes egy fickó vagy Knox Overstreet! Megígéred?
Knox: Holt Költő
becsszóra!
Chris: Az mi?
Knox: Becsszóra!
Chris: (Chris – Knox dala)
Mit is tettél, te lökött,
Engedjél már szabadon,
Tudod, hogy megvernek,
S én meg sem védhetlek…
Knox: Nem izgat, ha megvernek,
Mert csak téged szeretlek,
S ismerlek, mindig ismertelek,
És csak téged szerettelek.
Együtt: Talán mégis jó ez így,
ha szeretünk egy kicsit,
Félek még egy kicsit,
De ölelj át, kérlek így…
Chris: De mi is lehet az a dal,
Mely szívemben itt nyilal,
Félelem, vagy szerelem,
Nem is tudom, én, még nem.
Knox: Én tudom, hogy ez a dal,
Egy közös, új diadal,
Mely együtt énekel,
Mindörökké teveled.
Együtt: Talán mégis jó ez így,
ha szeretünk egy kicsit,
Félek még egy kicsit,
De ölelj át, kérlek így.
S, ha mellettem vagy Te még,
Nem fogok félni, soha én.
22. szín: Színház
Tündér:
"Vagy
én csalódom szemre - főre
Vagy a gonosz manó te vagy
Kit a nép Robin pajtásnak hív!"
Niel: "Találtad cimbora/Én vagyok az éj víg vándora/ Ki Oberont is
megnevettetem/ Ha a zabszúrta mént rá-rászedem/Nyeritve hozzá, mint szép kancaló...
(zene)
Niel:
" Ha mi
árnyak nem tetszettünk/ Gondoljátok, s mentve tettünk,/ hogy az álom meglepett/ s
tükrözé e képeket. / E csekély meddő mesét, / Mely csak álom semmiség / nézze el most úri kegy / másszor aztán jobban megy. / S amint emberséges
Puck a nevem,/ ha megkapjuk, hogy kímél a fullánk / jóvátesszük e hibánk. /
Máskint a nevem ne legyen Puck / legyen inkább egy hazug. / Most Uraim jó'tszakát /
fel tapsra hát ki jó barát / s Robin megjavítja magát.
Todd: Niel! Nagyszerű
voltál! Kint vár az édesapád!
Niel: Most kezdődik a buli! Isten áldjon, fiú!
Mr. Perry: Niel: Nem tudom, miféle indokkal mersz ellenem szegődni állandó jelleggel.
Holnap kiveszlek a Weltonból és beirtalak a bardeni katonai
iskolába. Onnan a Harvard következik, és orvos leszel.
Niel: De apa! Az még tíz év! Egy egész élet!
Mr. Perry: Neked olyan
lehetőségeid vannak, amikről én nem is álmodhattam! Nem hagyhatom, hogy lábbal
tipord őket! Takarodjon Keating! El a fiamtól!
Todd: Niel!
Keating: Hagyja! Csak rosszabb lenne neki!
Charlie: Ugye nem gond, ha kerülünk egy kicsit!?
Keating: Nem... Miért tetted, Niel?
23. szín: Barlang
Chris: Knox, most már haza kell mennem, lehet, hogy hív Chet!
Knox: Maradj még egy kicsit, hiszen megígérted!
Chris: Rémes alak!
Meeks: Hol van Cameron?
Charlie: Ki tudja!? És kit érdekel?
Todd: Ha még egyszer látom Niel apját, én megölöm. Aztán nem érdekel mi is
lesz, de nem ám!
Pitts: Elment a sütnivalód!
Mindenki: Mr. Keating!
Keating: Gondoltam, hogy itt talállak benneteket. Nem szabad elkeseredni! Niel
biztosan nem akarná!
Charlie
: Tarthatnánk
egy gyűlést a tiszteletére! Kapitány átvehetné a vezényletet!
Keating: Hát nem is tudom...
Meeks: Ugyan már, esedezünk!
Keating: Oké, de rövid lesz! " Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam
élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Nehogy a halálom óráján
döbbenjek rá: nem éltem". Akar valaki felolvasni?
Todd: Nekem volna valamim...
Meeks: Amit te írtál?
Todd: A refrént
olvassátok kórusban! "A holnapról ábrándozunk, de a holnap várat magára.
Dicsőségről, amit nem is igazán kívánunk. Az új napra várunk, holott már régóta
itt van ez az új nap. Menekülnénk a csata elől, amit mégis meg kell vívni. "
Mindenki: " És mi még mindig csak alszunk és imádkozunk és
félünk."
Todd: " Halljuk a
szót, de nem ügyelünk a hangra. Áhítjuk a jövőt, de a jövő nem más, mint tervek
és tervek. Bölcs tanácsokról ábrándozunk, amelyeket aztán nem követünk.
Megváltásért esdeklünk, holott a megváltás a kezünkben
van."
Mindenki: "És mi még mindig csak alszunk és imádkozunk és
félünk."
Todd: "És mi még mindig csak alszunk..."
Meeks: Ez fantasztikus volt!
Keating: Kristálygolyót tartok a kezemben, s abban fényes övöt látok Todd
Anderson számára. De lassan gyerünk vissza!
Todd: Teljesen tropa vagyok, senki fel ne keltsen holnap délig!
24. szín: szoba
Charlie: Todd! Kelj fel!
Todd: Charlie! Még csak nyolc óra! Hagyjatok békén!
Charlie:
Todd, Niel
halott. Agyonlőtte magát.
Todd: Niel! Nem! Meg
kell mondani, hogy az apja volt! Nem ő lőtt, de mégis! Niel!
25. szín: Kápolna
Pap: Mindenható Isten, fogadd be Niel Perryt kegyeidbe! Add rá áldásodat, és
mutasd meg neki az örök világosságot!
Nolen: Uraim, Niel Perry
halála súlyos tragédia. Egyike volt a Welton kiválóságainak. Minden szülővel
kapcsolatba léptünk és tisztázni fogjuk a körülményeket. Elmehetnek.
26. szín: barlang
Meeks: Nem találom.
Charlie:
Mondtad neki,
hogy gyűlés lesz?
Meeks: Kétszer is.
Charlie: Akkor nekünk
lőttek.
Pitts: Mit akarsz ezzel mondani?
Charlie: Cameron spicli! Ebben a pillanatban gondolom Nolen szobájában ül és
gondosan beköp mindenkit.
Pitts: De mit mondhat?
Charlie: Hát a
HKT-ről mindent. Ilyen esetekbe az iskolák tönkremehetnek! Bűnbak kell nekik! S azok
mi vagyunk!
Cameron: Mi baj emberek?
Charlie: Beköptél minket, ugye?
Cameron: Nem tudom, mit dumálsz, Charlie! Ha nem tudnád, itt az iskolában van
egy olyan valami, hogy becsületkódex. Ha a tanár kérdez, neked becsületbeli ügyed,
hogy válaszolsz, különben repülsz! Ha van egy csöpp eszetek ti is odamentek és
mindent kitálaltok. Nem mi kellünk nekik! Mi csak áldozatok vagyunk. Mi és Niel!
Charlie: Akkor ki kell nekik?
Cameron: A kapitány személyesen! Azt gondoltátok, megúszhatja?
Charlie: Te gané!
Cameron: Aláírtad a kirugatásodat Nuwanda! Ha normálisak vagytok odamentek és
kitálaltok mindent! Keatingot már úgy sem menthetitek meg, mentsétek magatokat!
27. szín: osztály
Todd: Mi történt?
Meeks: Nuwandá
t
kirúgták. Keating is repült. Persze, hogy kényszeritettek mindenkit, így könnyű
kirúgatni a tanárokat. Persze, aki nyalizik, az maradhat, de aki jó, az repül. Sőt,
lehet, hogy többé nem is taníthat. Gondolj bele, lehet, hogy többé nem is taníthat!
Todd: De ez nem igazságos! Keatingnak mindene a tanítás!
Knox: Az őket nem
érdekli!
Nolen: Fel! A félévi vizsgákig én veszem át az osztályt. A szünidőben új
tanár után nézünk. Ki tudná elmondani, meddig jutottak el a Pritchard könyvben? Mr.
Anderson?
Todd: Ő, a Pritchard...
Nolen: Egy szót sem
értek. Mi a költészet? Mr. Cameron! Olvassa fel Dr. Pritchard kitűnő esszéjét a
költészet értelmezéséről. Bevezetés, 21. oldal.
Cameron: Rektor Úr, ez az oldal ki van tépve. Mindenkinél.
Nolen: Miért? Mi az?
Keating: Néhány személyes holmimért jöttem. Elvihetem?
Nolen: Vigye innét minél gyorsabban! Tessék itt a könyv!
Cameron: A költészet
értelmezéséről. Írta Dr. J. Evans Pritchard professzor. A költészet teljes
megértéséhez ismernünk kekk a versformákat, a rímképletet és
a kifejezésmódot. Aztán fel kell tennünk két....
Todd: Tanár úr! Mindenkit kényszeritettek az aláírásra!
Nolen: Tartsa a száját, Mr. Anderson! Maga meg távozzon Keating! Figyelmeztetek
mindenkit, hogy...
Todd: Mr. Keating! Kapitány! Higgyen nekem!
Keating: Elhiszem, Todd!
Todd: De nem az ő
hibája volt, Rektor Úr!
Nolen: Takarodjon, Keating!
Todd: Ó, kapitány, kapitányom!
Nolen: Leülni!
Knox: Kapitányom!
Meeks: Ó, kapitány!
Pitts: Kapitányom!
Keating: Köszönöm, fiúk! Köszönöm!
Vége