A rádió egy hangos műfaj. Ezt mindenki tudja. Állj, a rádióban a jelzőkkel,
így például azzal, hogy mindenki csínján kell bánni. Hiszen mi van azokkal
akik nem hallják? Mi van azokkal, akiket ez nem érdekel, s a mi van, azokkal
sort hosszan folytathatnám, ha akarnám. Szóval rádiós hír műfajában a hír
a következő (kb. 20 - 30 másodpercbe beleágyazom a tényeket, amely
figyelemfelkeltéssel kezdődik): Pécs új hangja! Az FM 94,6-os frekvencián
december közepén megindul a Remény Rádió adása. A rádió magát közszolgálatinak
tartja, fő témái az egészségvédelem, kultúra, civil szféra és a hitélet
lesz.
Viszont én nem akarok most erről a lassan megvalósuló álomról ilyen röviden
írni. Mikor idekerültem Pécsre, ez szeptember elején volt hallottam meg a hírt,
hogy lesz a Remény Rádió. Én már csak úgy szoktam megnevezni, hogy a: Remény
Rádió, a remény hangja Pécsről. Szerintem ez olyan jól hangzik. No, de
visszatérve a történetre, néhány nappal később hozzájutottam egy
telefonszámhoz, melyet hosszú töprengés után fel is hívtam, ez a
tulajdonos telefonja volt. Beszéltem vele, ő felvette az adataimat, s azt
mondta, hogy várjak a főszerkesztő telefonjára. Most, használhatnám azt a
szerintem elcsépelt mondást, hogy mint a zsidók a messiást, úgy vártam a
telefont, de ez túlzás lenne, mindenesetre, egy reggel, vagy délután, már
nem is emlékszem megszólalt a telefon, s bejelentkezett egy úr, aki közölte
velem, ő a főszerkesztő, és ekkor, meg ekkor jelenjek meg itt és itt, hogy
elbeszélgessünk. Hogy, hogy nem, de felvett. És most éppen a készület idejét
élem. Valamilyen szinten ez advent nekem. Advent a várakozás, a készület
ideje. Álmaimban gyakran visszatér: Remény Rádió, a remény hangja Pécsről.
Egyébként én nem is erről akartam írni. De ha már ez sikerült, akkor
legyen ez. Legyen ez is egy oly szubjektív álom, mint amilyen az amiről ez az
egész "könyvecske" szól: az élet...