Szóval az úgy van, hogy rég nem írtam ebbe a rovatba,
ebbe a könyvecskébe semmit. Hogy most miért is írok? Na, most arra kérlek,
hogy ne is várj erre magyarázatot. Csak annyi van, hogy eszembe jutott valami.
Pontosabban egy kedves ismerősöm írt nekem egy levelet, melyben megdicsérte
ezt a pár oldalt. Erre elkezdett hízni a májam, hogy talán van értelme írni.
Hogy miről van szó? Rólam. Pontosabban a kapcsolatokról. Méghozzá az én
kapcsolataimról.
Van egy dal, amit egy szegedi iskolának a (már kb. a huszonéven
jelentősen túl levő) tanárnői énekeltek farsangkor:
"Nem akarok mindenáron férjhez menni...". Ne szóval ez úgy van,
hogy én nem akarok mindenáron megnősülni. Elegem van abból, hogy görcsölök,
idegeskedek attól, hogy nincs párom.
Immáron nyolc hónapja élem a boldog függetlenséget. Boldog függetlenség?
Hát hülye vagyok én, hogy a függetlenséget tartom boldognak? Nem a függetlenség
egy huszonhárom éves embernek nem boldog. Hiszen ez a betegség a legfontosabb
az életben. (Gyengébbek kedvéért: a betegséget én súlyos vírusos jellegű
betegségnek tekintem.) Viszont - ahogy ezt Klaus Thomas is megfogalmazza - a
szerelem tud várni. a legnagyobb baj a kapcsolataimban az volt, s lehet, hogy
most is ez lenne a baj. A türelmetlenség, a mindent most kellene... S nem
tehet az ember semmit? Nem tudom. Bevallom neked egészen őszintén. Én ez
vagyok. Hiába tudok mindent amit tudni kell a szerelemről, annyi kurzust végeztem
el, hogy már a fél országban én vagyok a csúcstartó, de ez semmit sem ér...
Ugyanúgy hibákat követek el. Lehallgattam vagy tízszer a Spielhóznit (ha
nem tudod mi az, akkor írj nekem...),
mégis amikor ott vagyok a helyzetben, ott vagyok egy lánnyal szemben hibákat
követek el. Mi akkor most a teendő?
Szóval, az úgy van, várok. Ráérek. Nem akarok mindenáron megnősülni. Nem
kergetem el a lehetőséget, de nem is keresem. Ha valakit nekem rendelt ki a
sors akkor úgyis jelentkezik. Ki az? Nem tudom. Csak ő is legyen türelmes. S
ne akarjon mindenáron férjhez menni.
Vissza a Könyvecske oldalára...