Úgy gondoltam, hogy ma éjjel írok egy történetet. Írok egy történetet, s ezt
rögtön el is mesélem. Hogy is kezdődik? Még nem tudom. Feküdtem az ágyamon,
hallgattam a rádiót, s valami azt mondta bennem: most leülsz, s írsz egy
történetet. Megteszem.
Hangulatképek. Erről szeretnék írni egy történetet. Szétnézek: új hely. Ma
költöztem ide. Sok minden van, ami kell, hogy legyen az életemben, s sok minden
hiányzik. Hangulatok. Álmok. Béke.
Haza. Te. Nyár. Boldogság. Otthon.
Neked ez mit jelent? Vajon hányféle vér van a szívemben? Magyar? Skót? Ki
vagyok?
Úgy gondoltam írok egy történetet, de nem az lett. Álom lett. Álmodom a békét,
álmodom, hogy jó az otthonom. Álmodom Rólad. Álmodom a nyárról. Álmodom. Álmodom
az Istenről, akit el szeretnék érni, akit két kézzel ölelni akarok. Álmodom
Róla, aki a kis ostyában jelen van. Álmodom, s hívlak álmodj már!
Lehet gyöngék vagyunk, de megfoglak, s viszlek.
S írjuk ezt a történetet együtt - tovább.
Mert Te és én mindig kéznél vagyunk - egymásnak.