Fiam, ma egy furcsa mesét mondok el neked. Furcsát, mert olyan dologról,
olyan csodáról szól, melyben élek, életem, s talán élni is fogok. Ma este a
közösségről szeretnék neked mesélni. A közösségről, mely talán a világ
legfurcsább dolga, legszebb és legáltalánosabb. Hiszen egész életedet
közösségben éled le. Egy közösségbe, a családba születsz, majd egy másikat
teremtesz, mikor családot alapítasz. Egy közösség, hiszen közösségben tanulsz,
dolgozol, örülsz és szenvedsz.
S közösség Isten is. A legtökéletesebb szeretetközösség.
Az emberek közössége, mely közrefog. Megvéd, s eltaszít. Szeret és gyűlöl. De
közösség. Furcsa és idegen. Egyszerű és ismerős.
Mert ember vagy, fiam. S ez csodálatos ajándékokat és rettenetes nehézségeket is
jelent a számodra.
Csodálatos ajándékokat. Igen. Az élet gyönyörű. Sokan megénekelték már, nincs is
ennél szebb dolog a világon. Ajándék, hogy élsz, ajándék minden nap, s ajándék
vagy Te a napnak. Ajándék, ingyenes, köszönd meg. Ha kinézel az ablakon, most
zord ősz van. De a zord elmúlásban is benne sejlik a csodálatos feltámadás
fénye. Ez az ajándék is Rád vár.
Csodálatos ajándék a közösség, de rettenetes nehézségekkel is jár, nem titkolom.
Van, amikor jót szeretnél, de nem teheted. Vagy teszed, tenni akarod, de nem
kell senkinek. S talán csak a legkevesebb, hogy akadályozzák. Igen, ember vagy,
emberek vagyunk. Közösségben élünk.
De akkor mi értelme van, egységről beszélni? – kérdezed. Van értelme. Nézd meg a
rózsákat. Látszólag egyformák. De ha jobban megnézed, van rózsaszín, piros,
sárga. Ha közelebb mész láthatod, van kisebb és nagyobb, töpörödött, s bimbós.
Ugyanígy van az emberek közösségében is. Viszont nincs igazán jó meghatározás.
Mondhatnánk azt, hogy van élő és nem élő… De ez nem igaz, teljesen. Hiszen a
feltámadás mindenki felé esély. Még a bőrszín se jó megkülönböztető jel. Túl
egyszerű lenne, ha azt mondanánk, van jó és rossz. Ki merné azt mondani egy
rózsára, hogy az rossz, mert az egyik szirma másmilyen? Ki merné azt mondani,
egy emberre, hogy az rossz, mert valamit másképpen gondol, máshogyan álmodik
róla?
Nem tudom ezekre a választ, Fiam. Tudom, hogy vannak hibás gondolatok, tudom
hogy az emberi természet az áteredő bűn miatt megromlott. De tudom, hogy van
kegyelem, s nekünk erre hagyatkozva, de a feladatunkat végezve kell, ebben a
közösségben, minél jobb emberré válnunk. Akkor is, ha nehéz. Építkeznünk kell.
Tennünk kell a jót. Építenünk az Országot. Ki azzal, ami neki adatott. Van, aki
csak köddel és porral tudja építeni. Van, aki téglával és betonnal. Van, aki
acéllal és márvánnyal. De a csodához kell az acél, kell a por és kell a márvány.
Mert így lesz csoda.
Csodálatos ajándék ez a közösség. Az élet. Nekem fiam, az életem a közösség. Még
ha nehéz is, még ha néha fáj is, de életem. S remélem neked is az lesz. Aludj
jól, fiam.