Néhány napja belenéztem egy gyönyörű barna szempárba, s elámultam.
Elámultam, mert valamit megértettem. Megértettem, hogy minden egyes szempárban,
legyen az barna, vagy akár zöld egy felfedezésre szoruló ismeretlen világ van.
Minden egyes szempár valahogyan olyan, mint a terra incognita, a felfedezésre
szoruló tartomány.
Gyönyörű és veszélyes.
Először csak távolról pillanthatjuk meg. Csak a szemünkkel kísérhetjük, s így
okoz meglepetéseket. Valahogy úgy érzem magam, mint aki először nézett bele egy
csiszolt üvegbe, amelyet egy csőben helyezett el, s meglátta a holdon a
krátereket, közelről, s kivehetően.
Vagy pedig olyan érzés néha mit egy hosszú tengeri út végén érez az utazó,
amikor meglátja a földet. Mindent elsöprő, mindent megváltozató, lelombozó és
egyben lelkesítő pillanat.
Aztán közelebb merészkedik. Lebocsátja a csónakot, vagy csiszol egy jobb üveget
a távcsőhöz. Közelebb merészkedik, félve, nem egyszer remegve, az ismeretlentől
való tartózkodással, de mégis a félelmet legyőző kíváncsisággal közeledik.
Furcsa szerzet az ember. Ezerszer felpofozzák, ezerszer elbukik, de valami mégis
kényszeríti, követeli tőle: állj fel, s indulj tovább. S újra és újra kockáztat,
s felfedez.
Aztán kilép az ismeretlen partra, s felfedezi azt. Felfedezi a barna szempárban
lévő bánatot, örömöt, kételyt, s bizonyosságot. Felfedezi a csodát, mely ebből
jön elő. A békét, s a rettegést. Mindazt, amit egy ismeretlen világ az embernek
adhat. Őt magát. Csak félelemmel, s tisztelettel szabad közeledni. Egy-egy rossz
mozdulat összetörheti a lencsét. Összetörhet mindent.
Csodálatos valakinek a szemében feloldódni. Csodálatos valakinek látni a titkos
világát, mely ott van belül.
A régiek azt mondták: A szem a lélek tükre. Nem. Ez így nem igaz. A szem több,
mint a lélek tükre. A szem a lélek maga. Az a pillanat, amikor szárnyalhat az
ember, s a szárnyalásában még valaki elkíséri. Egy ismeretlen, egy távoli, de
mégis közeli, egy békés és zaklatott, és vidám és mégis szomorú gyönyörű barna
szempár.
Néhány napja belenézhettem valakinek a világába. Érezhettem valakinek a lelkét.
Vigyáznom kell. Összetörhetem. Pedig egy csodálatos világ. S óvni, védeni való
világ.
Egy ismeretlen tartomány. Egy barna szempár.