Hajnali egy óra harminc perc van. 2005. szeptember 10-én, szombaton. Ebben a
pillanatban.
Ebben a pillanatban egy tücsök, melynek fogalma sincsen, hogy én a világon
vagyok rázendít zenéjére.
Az EVT-651-es rendszámú autó elhúz az ablakom alatt.
A számítógépem E meghajtóján csak három százalék szabad hely van, s ez problémát
jelent.
Megkordul a gyomrom, pedig úgy érzem, hogy bőségesen vacsoráztam.
A könyvem lapja egy picit meggyűrődik, hogy lapozom egyet.
Ebben a pillanatban a videóm automatikusan kikapcsol, hogy ne fogyasszon sok
áramot.
Egy nejlonzacskó, melyet előbb leejtettem a földre ér, s halk zizegéssel adja
tudtomra nem tetszését.
A világon ebben a pillanatban sokan megszületnek, s sokan meghalnak.
A világon ebben a pillanatban sok gyermek fogan meg, hogy mindannyian egy-egy új
világot építsenek fel, s teremtsenek meg.
A világon ebben a pillanatban béke tör ki, s egyben háború.
Ebben a pillanatban egy kisbogár berepül az ablakomon, s hangos zümmögéssel
keresi a kijáratot.
A levegő 21 fokos, páratartalom normális.
A béke pedig, ami itt benn születik, felemelő, megtisztelő, s álmokat szülő.
Ebben a pillanatban.