Veszélyes egyszer, s mindenkorra kimondani ezeket a félelmetes szavakat:
nem akarok veled találkozni.
Durva és kegyetlen.
Konok és végleges.
Félelmetes és ismerős.
Valamikor régen olvastam egy könyvet. Arról volt benne szó, hogy a vasúti
sínek egészen pontosan 4 láb és nyolc hüvelyk távolságra, vagyis pontosan
143 és fél centire vannak egymástól. Mindig és változatlanul 143 és fél
centire.
Soha nem közeledhetnek egymáshoz. 143 és fél centi.
Hogy mi köze van ennek a kapcsolatokhoz, a romantikához és a gyűlölethez?
Semmi és nagyon sok. Két ember ismerőse lesz egymásnak. Felvesznek egy
távolságot, talán éppen 143 és fél centimétert. S bármi történik közöttünk
nem tudnak közelíteni, mert a sorsuk, a reményük, a félelmeik ezt
diktálják nekik. Vigyázniuk kell egymás érzéseire, félelmeire, sínjeire.
Vigyázniuk kell a 143 és fél centiméterre.
A gyűlölet és a szerelem 4 láb és nyolc hüvelykjére.
Valahol nagyon félelmetes azt kimondani: soha nem érdekel a sorsod.
Valahol nagyon félelmetes azt látni, hogy a másik a legjobb szándékodat is
félreérti.
Pedig csak egy dolgot nem értenek meg mind a ketten. Mind a ketten mást
akarnak. Mit akarok én? Megérteni. Megérteni és megélni a másik életét,
érzéseit.
Még ha gyűlöletet is érez, azt is.
Még ha semmit, azt is.
Megérteni, megélni, meglátni.
S utána továbblépni.
Nyitottan és békésen. Mert az nem lehet, hogy két ember csak úgy válhat
el, hogy utána csak rothadás és szenvedés marad.
Mehetnek ők tovább, békében. 143 és fél centiméterre.