Ötödik
álom: A lányok
Szóval, kedves barátom, minden megbecsülésem
a tied. Le a (nem létező) kalapommal előtted. Ha Te képes voltál eddig
elolvasni eme sok lököttséget… nem mondom. Én magam részéről nem vagyok
benne bizonyos, hogy elolvastam volna. De azért mégis kénytelen voltam,
hiszen a saját lököttségeim, így nincsen sok választásom. De attól még
olvasgathatsz, ha akarsz tovább. Ma egy kicsit az érzésekről szeretnék írni.
A lányokról. A mindenható lányokról. A lányokról, akikről csak szépet
szabad írni. Hiszen a nő a férfi célja. A fény, mely lépteit irányítja.
A nő, a dicsőség maga. Nagyon sok lányt ismerek. Sokkal vagyok jó
kapcsolatban. S vannak, voltak, s talán lesznek is olyanok akik többet
jelentenek számomra, mint egy egyszerű ember, mint egy egyszerű lány. Nem
akarok én itt neveket írni. Sokan tapostak meg. Megértem őket. Sokan dobtak
el. Elfogadom. Van akiket én is megsebeztem. Bocsássatok meg nekem. Vannak
olyanok akik itt élnek a szívemben, de arcukat, hangjukat az idő, a fájdalom,
a reménytelenség elhomályosította. Vannak, akiknek olyan szívesen mondanám
meg kérlek ne haragudj rám, de nem tehetem, mert a telefon megszakad, ha
beleszólok, a levél olvasatlanul visszaérkezik. Csak kiáltanám, hogy: „Amíg
őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, lehet elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban
jársz. Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz, egy mozdulatban,
egyszer majd újra megtalálsz.” Megtalálhatnál, de nem fogsz. Hiszen nem is
keresel. Nem is kellek már. Csak rossz fejezete volt az életnek, ugye? Nem
baj. Én felállok. Hiszen az egész életem, az egész életünk csak elesés
és felkelés. Mert elesek, s felkelek. Ennyi az életem. Ennyi az életünk.
Elesünk, s felkelünk. Nem tudom, hogy jó-e az élet. De én szeretem. Meg
fogom találni azt a lányt, akit lehet, hogy már talán ismerek is, de minden
esetre kutatok, akinek csak én leszek a fontos, s nekem, csak ő lesz fontos.
Aki már nem fog megsebezni, s akin sebet már én sem ejtek majd. S mikor lesz
mindez? Nem tudom. Holnap. Egy év múlva. Tíz év múlva. Nem tudom. Nem is ez
a fontos. Csak talán annyi, hogy itt a földön valahol él egy ember, egy lány,
aki egyszer majd értem elhagyja apját és anyját, s hozzám köti az életét.
Kedves ismeretlen álmom! Ma is és minden éjjel rólad álmodom. Rólad. Csak
rólad.