Hatvanharmadik álom: Mozart
 

A kérdés csak az:
az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát,
és felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?

Tegnap este egy ismerősöm elküldött nekem egy zeneszámot. A Mozart című musical egy rövid kis dalát. Mozart, édesanyja halála után kissé kétségbeesve próbál leszámolni azokkal a félelmekkel, s kísértésekkel, ahogy ő fogalmaz árnyékokkal, melyek benne vannak.
Én is kérdezem, ma este: az árnyékot, mely nehézzé teszi az életet hogyan, s miként tudnám átlépni. Hogyan, s miként tudnék küzdeni azért a szeretetért, mely tudom, hogy vár, és óv, mely minden mindenben?
Van aki azt mondja, szintén ebben a darabban, hogy zárjam vasba a szívemet, legyek rideg taktikus. De mit tegyek, ha rajongásig szeretem az embereket, s rajongásig szeretem egyházamat, s rajongásig szeretem az Istent?
Lehet, hogy nem vagyok más, csak gyenge gyermeklény, aki gyenge ahhoz a sorshoz, melyet kaptam ajándékként, vagy bosszúként, ezt nem tudom eldönteni.
Nem vágyom én komoly tapsokat, nem vágyom én, hogy mint a Hegedűs a háztetőnben Tevje kéri, hogy gazdag legyen. Én most is, ebben az írásban is a boldogságot keresem.
A szerepemet keresem, ebben a világban. Nem vesztettem el magam, tudom ki és hol vagyok, tudom miért vagyok. Szolgálatra és szeretetre születtem. Dallamnak születtem, hangnak, álmodozónak.
Ha a hang azt mondaná, ő nem számít, soha nem jönne létre a muzsika.
Ha a szív azt mondaná, őt nem érdekli semmi, soha nem jöhetne létre boldogság, egység, békesség.
Ha én azt mondanám, nem lépek feléd, soha nem érteném meg milyen csoda is van benned.

"Dúr vagyok, és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend!
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok, nem is tudok, ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én"

Mert mindannyian egy nagy szimfóniának közös hangjai lettünk, mert mindannyian csak ebben a közös melódiában győzhetünk. Csak Te, meg én, meg a közös zene, ami győzhet.


 

Vissza a Könyvecske oldalára!