Az álmokban az a jó, hogy mindig lehet arra törekedni, hogy megvalósulnak.
Lehet, hogy egy doboz ami megvalósítja az álmainkat, melyet talán ki sem
merünk nyitni, csak álmodozunk, hogy mit találunk benne, lehet, hogy egy
hívás álmaink netovábbja, mely talán soha nem érkezik meg, de a mienk.
Az álmok a remény valódi megvalósítói.
Álmunkban nincs felelősség rajtunk. Mert éjjel mindenki álmodik, s nagy bajt
nem csinál holnapig.
Ma éjjel csodálatos álmom volt. Láttam a jelent, a jövőt, s újra éltem a
múltat.
Láttam egy boldog jövőt, mely minden keserve mellett szép. Ahol megtalálom a
számításomat, még ha azt az öt számot, mely a lottó nyertes számai, na
azokat nem találom el.
Egy szép, reményteli, vidám jövőt képzeltem el. Ahol senki nem kiabál utánam
az utcán, hogy mi vagyunk a megváltó, ahol mindenki elfogadja, ha valaki
mást képzel el a legfontosabb prioritásnak az életében, s ahol öröm van az
örömben, egyetértés az egyetértésben.
Láttam a jelent. A jelent, a megvalósítani való, különleges, hihetetlen
kalandot, mely csak az enyém, s csak azt fogadok be ebbe a kalandba, akit
akarok. Mert a jelenemet én alakítom, bár ezt néha nem hiszem el. Látom a
jelent, ahol az dominál a lelkemben, hogy csak azért is boldog leszek, s
megtalálom azt a helyet, s azt a személyt, aki tényleg nekem van teremtve. S
ezt nem halogatva, hanem most, a jelenben fogom meglelni.
S láttam a múltat. Nem megszépült, átértékelt, de nem is csak szidott,
elkeseredett, el nem fogadott múltat. Azt a fajta múltat, amely a békés
belenyugvásról szól, s a történtek tiszteletéről és feldolgozásáról. Azt a
fajta múltat, mely nem a kínos kérdésekről, hanem az érdekes megoldásokról
szól.
Az álmokban az a jó, hogy ha igazán törekszem rá megvalósul. S én törekedni
fogok. Törekedni fogok arra, hogy még akkor se lássam sötéten a világot,
amikor tényleg sötét körülöttem minden. Ellene akarok mondani annak a
mondásnak, ami úgy szól, hogy ha agresszív emberek vesznek körül, te is azzá
válsz. Nem leszek agresszív.
Végre élni akarom amit Don Quihote mondd: minden helyzetben keresni kell a
boldogság pillanatait. Ez ma a hitvallásom. Mert talán - s lehet, itt
eretnek leszek - de nem a hit számít. Nem a papír számít. De az igen, hogy
szeretettel fogadjam el az én Istenemet. Azt az Istent, akit csak tükörben
látok, akit csak homályosan érzékelek, de tudom, hiszem, s vallom: van. S ez
merésszé tesz. Olyan merésszé, hogy álmodni is merek.