Új családi kör

Reggel van, reggel van, Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
ajánlja az égnek, hogy reája rogyasszon.

  Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a füredőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse kiált: gyere ki Te szemét!

  Konyha melegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog, ahogy Tőle telhet.
Min vigyorog mama? – kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.

  WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét – na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad melegvizet.
Az asszony begörcsölt ujjakkal mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögtön frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a WC tartály halkan sistereg egy picit.