|
KIRÁLY:
|
Dícsírtessék Krisztus a magos
mënnyégben,
aki mëgszületëtt most Bötlehembe!
Kévánom, kentëk is tertsa egészségben,
Örvendjünk mindnyájan szent születésében,
adjon békessëget s áldást az újévben!
Mikor Szűz Mária Józseffel utazván,
az egész városon szállást nem találván,
szállni kényszerítëtt hideg istállóban,
a városon kívül, vadak barlangjában,
melyet mëgmutatunk ëgy kevés példában.
Mert az alső embër amikor vétkëzëtt,
Isten këgyelméből azonnal kiesëtt,
a fëlségës Isten csak mëgkëgyelmezëtt,
Szent Fiát elküldvén, hogy minket mëgváltson,
eredendő bűntől hogy megszabadítson.
Éldës Üdvezítőnk amikor születëtt,
jámbor pásztorsereg nyájat legeltetëtt,
az Isten angyala hozzájok sietëtt,
nékik hívüladván örömet hirdetëtt:
hogy a várt Messiás mostan mëgszületëtt.
Erre a pásztorok, mind mëgfélemlének,
fényësségët látván a földre esének,
Az Isten angyala őköt bátorítván,
Jézust fëlkeresék, arra utasítván.
Angyal intésére útnak indulának,
Bötlehem városába gyorsan eljutának,
az istálló fëlëtt csillagot látának,
ott këllëtt születni e világ Urának.
A jámbor pásztorok nagy örömben voltak,
gazdag ajándékot mind magokkal hoztak,
Kisded lábaihoz a földre borultak.
Megüsmerték Jézust az Istenfiának,
hogy eljött órája világ váltságának.
Mü sem azért jöttünk, hogy istóriázzunk
vagy valami tréfás játékot indítsunk,
sőt hasznunk keresvén, hogy csak dombérozzunk,
hanem a Krisztusról ëgy példát mutassunk.
Hogy miként születëtt, jászolban tétetëtt,
ökör, szamár által rëá leheltetëtt,
három szent királytól mëgdicsőíttetëtt,
Mint a Szentatyáktól mëgjövendöltetëtt.
Mü is hogy résztvëgyünk annak látásában,
hogy járt el az angyal Isten parancsában,
kik mélyen aludtak Bötlehem pusztában,
miként adván hírül jámbor pásztoroknak,
hogy imádására jőnek a kis Jézusnak.
|
|
Ének:
|
Csordapásztorok, midőn Bëtlehemben, Csordát öridzének éjjel a mezőben,
éjjel a mezőben.
|
|
KIRÁLY:
|
Koppant az ajtón
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Egészséggel, gazda, nyisd mëg az ajtódot,
ereszd bé, mëgszűkült szëgény akaródot.
|
|
KIRÁLY:
|
(szolgájához)
Eredj, szolgám, hamar lásd mëg sietséggel,
ki zërget ajtómon ilyen bátor szívvel!
|
|
A KIRÁLY SZOLGÁJA:
|
Mit akarsz, barátom, mondd mëg, honnét jöttél
ajtónkon ily bátran zërgetni hogy mertél?
Feleletët mostan e szókról nékünk adj!
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Tibérius császár parancsolatjából
jöttünk Názáretből a béiratásra,
hogyha béfogadna ezën étszakára,
Bizony mëgfizetné az egeknek Ura.
|
|
KIRÁLY:
|
Szállást nálam, bizony, magad mostan nem kapsz,
a város utcáin ámbár mëg is facc!
|
|
KIRÁLY SZOLGÁJA:
|
Minthogy szállást adjunk, abban, bizony, nem kapsz,
a város utcáin ámbár ha mëg is facc!
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Ó, kemény kősziklához hasonló nemzetség,
Hogy lëhetsz Uradhoz ily szörnyű dühösség?
Ám az pogánynál is van engëdelmesség,
hát hogy tenállad nincs Uradhoz këgyesség?
|
|
KIRÁLY:
|
Ám gyer bé, barátom, fűtözj ëgy kevéssé!
|
|
1.PÁSZTOR:
|
(Ajtón koppant)
Nyiss ajtót, jó gazda légy jó készülettel,
mert pásztorok jönnek hojzád sietséggel.
(Szűz Mária és Szt. József a kisded gyermekkel bejönnek)
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Adjon az Úristen ez házban jó napot,
kévánt egészséggel néktëk jó szerencsét,
törölje el rólunk ostorozó népét.
|
|
KIRÁLY:
|
Honnan valók vagytok, hová ügyekëztëk,
ily felrakott móddaltü hova siettëk?
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Augusztus császár paracsolatjából
jöttünk Názáretből a béiratásra,
hogyha béfogadna ezën étszakára,
Bizony mëgfizetné az egeknek Ura.
|
|
KIRÁLY:
|
Kedves atyámfia, szállást nem adhatok,
hanem ëgy kis helyet mindjárást mutatok:
a városon kívül vagyon ëggy istálló,
oda szokott szállni a jövevény szálló.
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
(Szűz Máriához)
Szerelmes jegyësëm, már mire jutottunk,
az egész városon szállást nem találtunk.
A városon kívül mondanak ëggy istállót,
oda szokott szállni ily jövevény szálló.
|
|
SZŰZ MÁRIA:
|
Nem bánom, szerelmem, mënjünk el hát innét,
csak szálljunk bé oda, csak szálljuk bé oda!
(Térdrehull)
Ó, egek Szent Ura, világ Mëgvaltója,
Tekints alá mënnyből szëgény szolgálódra,
ne hagyj el münket is ez bujdosásunkba!
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Szerelmes jegyësëm, ne sírj s ne bánkódjál,
mert az ártatlanság irgalomra talál!
|
|
KIRÁLY:
|
Nohát mit akartok, mit kéván szívetëk?
|
|
SZENT JÓZSEF:
|
Ó, fëlségës király, tenékëd instállunk,
az egész városon szállást nem találunk.
Fëlségëdtől kérnénk ëgy kevés nyuguvást,
hogyha fëlségëdnél fogna mü kérésünk.
|
|
KIRÁLY:
|
Nohát ëgy kevéssé itt lëhet nyúgtotok
és fáradságtokot itten múlatnotok.
|
|
1.PÁSZTOR:
|
(Bottal csadarászva)
Hapsus bágyë, rajta, nyúgodjunk ez helybe
míg a hajnalcsillag fëltetszik az égre!
|
|
4.PÁSZTOR:
|
Nem bánom, ha nyugszunk ës, mert úgy elbágyadtunk,
hogy a nagy jövésben ugyan rëszket inunk.
(Lefeküsznek)
|
|
Ének:
|
Gloria, gloria, in ekszelszisz Dejó!
Keljetëk fël pásztorok, pásztorok,
kik a nyájnál alusztok,alusztok,
mert születëtt Uratok, Uratok,
néktëk kis Jézusotok!
Dücsőség mënnyben az Istennek!
Dücsőség mënnyben az Istennek!
Az angyali seregëk
vígan így énekelnek:
Dicsérjük és áldjuk, imádjuk.
|
|
SZŰZ MÁRIA:
|
Istennek angyala monda pásztoroknak,
hogy imádására jőnek a Krisztusnak.
|
|
ANGYAL:
|
Serkenj fël, Istennek választott serege,
Semmit is ne késsél Jézus eleibe!
Mostan talpraállni Ő dícsíretére
jöjjetëk, mert siet most Jeruzsálëmbe!
(Megrugja az 1. pásztor lábát.)
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Pásztorok, mindnyájan, micsoda szép éneklés,
fülemben hallaték az angyali zengés.
Keljünk fël, lássuk mëg azt a szép éneklést,
mert szívem gerjeszti az angyali intés!
|
|
2.PÁSZTOR:
|
Nem Bánom, ha kelünk ës, mert az hajnalcsillag föltetszëtt az égre.
|
|
4.PÁSZTOR:
|
Asej zó.
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Szkolë, hirtelen ausz pakulárë,
serkenjetëk hamar, csákó dereptátyë!
Álmomban mit láték, mëgmondjam-ë dárë,
a Jézus születëtt krez mai fretátyë.
|
|
4.PÁSZTOR:
|
Abba nem töröm az eszemet,
inkább az pucékra letëszëm a fejemet.
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Szkolë, hirtelen emeld fël szëmëdet,
nyisd ke süketséggel bétölt füledet!
Halld a mënnyei szép éneklést, melyet
az ittlévő angyal nékünk hirdetëtt!
Rëgutë mosulë, kedves pakulárë,
vigyünk ajándékot, kedves jó pajtásim,
ku kalán láptyé, kedves jó fretátyë.
Pásztorok, mindnyájan mënjünk Jézust látni!
|
|
2.PÁSZTOR:
|
Nem bánom, ha mëgyünk is, de ne puszta kézzel,
vigyünk ajándékot néki nagy bőséggel!
|
|
MIND:
|
Énekelnek: Üdvözlégy Jézus, a „Csordapásztorok” befejező versszakai
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Vëgyes ez kis túrót, hoztam fëlségëdnek,
kit az egész nyáron nagy kénnal kerestem,
mégës fëlségëdnek nagy jó szűből adom.
Vëgyed ezt jó nevé, melyet most adhatok,
hónap, hónapután többeket ës adok.
|
|
2.PÁSZTOR:
|
Ó, én kis
Jézusom, be nézd, bűnös vagyok,
vëdd jó nevé tőlem én kis ikërsajtom,
én ezt fëlségëdnek nagy jó szűből adom.
Vëgyed ezt jó nevé, melyet most adhatok,
hónap, hónapután többeket ës adok.
|
|
3.PÁSZTOR:
|
Ó,
én kicsi Jézusom, én erőtlen vagyok,
még a juhok után is elig ballaghatok,
mégës fëlségëdnek nagy jó szűből adom.
Vëgyed ezt jó nevé, melyet
most adhatok,
hónap, hónapután többeket ës adok.
|
|
4.PÁSZTOR:
|
Váj gyë minyë, së
gyë minyë, hát én mit adjak,
mikor a többik között a legöregebb vagyok,
a sok ordafőzésbe hajam mind elhullott,
szakállam mind elpërzsëlődött.
Én felsëgednek túrót, ordát nem adhatok,
hanem ëgy szép bogláros szíjat, oly be szépet adok,
ezt én fëlségëdnek nagy jó szűből adom.
Vëgyed ezt jó nevé, melyet
most adhatok,
hónap, hónapután többeket ës adok.
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Hallod, utyásom,
kedves furulyásom,
mivel az új királyt víg örömmel látom,
azétt ëgy szép zsukát szufle, ó, fertátyom!
|
|
2.PÁSZTOR:
|
Én ës ama kurtám –
furcsám, kis bajicskám,
majd kezében hogy szaggatja gyapját,
nézze csak a jukát, fújja csak ki hangos!
|
|
FURULYÁS:
|
Bizony igen
hangos, majd fúvok ëgy nótát,
csakhogy legelőbbszőr kiki járja táncát,
ne kimilje talpát.
|
|
MIND:
|
Egy csinos muzsika
mëgér ëgy karájcárt!
(A furulyás furulyázik, a többiek táncolnak)
|
|
1.PÁSZTOR:
|
Pásztorok,
mindnyájan induljunk más útra!
|
|
2.PÁSZTOR:
|
Olusz pakulárë,
hova sietsz, kérlek?
Még a gazdasszonytól útravalót kérjek.
|
|
1.PÁSZTOR:
|
E gazdának bácsa
én vótam a tavaj ës,
ki vót ő még akkor ës,
százszor kértem, nem adott ëgyszer ës,
de most mëgtölti még a gulugámot ës!
|
|
3.PÁSZTOR:
|
Látom
gazdasszonynak sűrű mosolygását,
hogy keresi vala ládájának kócsát,
hogy onnét kivëgye hat ezüst garasát,
s amellett pediglen Szent János kalácsát.
Ne sajnálja tőlünk a száraz kocsorbáját!
|
|
4.PÁSZTOR:
|
Én vagyok Johánes,
a vén olajos fia,
kuridom bátyámnak kedves atyámfia.
Én ës jól tudtam a napoknak számát,
mégës más mondta mëg nagykarácson napját.
|
|
SZŰZ
MÁRIA:
|
Köszönöm fiaim,
szép ajándéktokot,
Isten jutalmazza ti fáradságtokot,
és adja mëg mënnybe szent koronátokot!
|
