Hosszú évek óta úton voltam már, nem
értettem mért?
Anyám mért szült belém életet, halált?
- oly váratlan ért.
Mért a harc és mért a fájdalom, ha nem tudom,
hogy meddig tart, s hogy vársz-e még,
hogy vársz-e rám nagyon,
Vagy csak álmodom?
Aztán egyre, egyre lejjebb szálltam én: a poklokon át.
Vittem áteredő múltidők terhét: az ősök szavát,
és a dalt mi mindig bennem élt,
őriztem még
tudtam: kihajt, ha eljönnél elém.
Érted úsztam át tizezer év sarát,
fényévnyi árnyék magányos oldalát.
Mégis idetalált, ki mindig erre várt,
emelj ki végre, ölelj a fénybe át!
Engedd, hogy érezzem, nem történt véletlen
semmi sem, mi megtörténet velem!
Engedd, hogy érezzem, lesz az életben
számomra hely, s te ott leszel velem.
gitárszóló
Jöjj és meséld el, hogy merre jár a fény
mikor nem lelem?
És a korlát hiján mélybe szédülnék, jaj fogd
a kezem!
Ölelj át - terád éhezem - felelj nekem,
a szívem lát - legyél akármilyen.
Érted úsztam át tizezer év sarát,
fényévnyi árnyék magányos oldalát.
Mégis idetalált, ki mindig erre várt,
emelj ki végre, ölelj a fénybe át!
Engedd, hogy érezzem, bármennyit tévedtem,
a kétség falán átjutok talán.
Engedd, hogy érezzem, amíg csak lélegzem
számíthatsz rám a remény oldalán.
Engedd, hogy érezzem, nem történt véletlen,
a kétség falán átjutok talán.
Engedd, hogy érezzem, amíg csak lélegzem
számíthatsz rám a remény oldalán.
Ugye számítasz rám még...
