Hölgyeim és Uraim!

Egy galaktikus könyvvásáron jutottam ehhez a fantasztikus könyvhöz. Mert, ha hiszik, ha nem, ez egy könyv, címe: Galaxis útikalauz stopposoknak. Fedelén ízléses felírat, melyet figyelmébe kívánok a kedves zsűrinek, és minden egyes versenyzőtársamnak: Ne ess pánikba!
Nézzük csak, mit is ír ez a fantasztikus könyv a mi gyönyörű bolygónkról, a földről.
”Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap.
Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarc-órát még mindig pompás dolognak tartja.
Ez a bolygó a következő problémával küzd (…): az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgatásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.”
Ennyi, hölgyeim és uraim. Ennyit ír ez a fantasztikus könyv rólunk.
Nos, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! Galaktikus könyvvásár nem létezik, és ez sem egy könyv, hanem egy régi, vacak nyomtató. De azért valljuk be, a karórát még mindig pompás találmánynak tartjuk.
Én ma nem akarok a boldogságról írni, s a karórákat is ki fogom hagyni a beszédemből. Én ma csak az életről és a terveinkről szeretnék beszélni.
Évek óta keressük, keresem, hogy ki is vagyok. S a választ egy dalból kiindulva szeretném megadni. Talán megbocsátják, hogy olyan vizekre evezem, melyhez annyira nem értek, de azért, kérem, kapaszkodjanak meg, íme az idézet:
Na ide hallgass most, kis haver,
Örülj, ha valaki még hátba ver,
Ne filozofálj, hidd el az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
S elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Nem folytatom, mivel először is nem tudom a Rapülök együttes eme klasszikusát, s másodszor nem is értek egyet vele, legalábbis nem teljesen. De ez a dal, ez a szöveg nagyon sok mindent elmond. Legalábbis nekem. Nagyon sok gondolatot indít meg. Legalábbis bennem.
Évek óta kutatom, hogy ki is vagyok. Jó a válasz egyszerű: Dudás Róbert Gyula, és kész. Kész? Nem hiszem. De a választ az élet, a világmindenség, meg a mindenre vonatkozó Nagy Kérdésre nem tudom megadni.
Talán nézzük meg a tervek oldaláról. Én teológus vagyok, teológus leszek, és terveim szerint kinn fogok élni egy faluban. Az emberek engem fognak megkeresni a gondjaikkal, problémáikkal. S nekem erősnek kell lennem. Erősnek, úgy, hogy közben gyenge is vagyok. Vagy inkább gyengéd. Talán ez a szó jobb is.
Jaj nekem, erősen gyenge, gyengén erős… Ez úgy hangzik, mintha a huszonkettes csapdája lenne, tehát nem megvalósítható.
Én úgy gondolom, hogy mégsem lehetetlen. Ha megengedik, elmondok Önöknek egy kis történetet. Volt ezelőtt úgy kétezer évvel egy ember, aki azt mondta, hogy milyen kitűnő lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesebbek lennének egymáshoz. Úgy igazán. Esetleg szeretnék egymást. Úgy igazán. Mint önmagukat. Ez persze az erőseknek nem tetszett. Gyorsan fel is feszítették egy fára, kész, vége, nincs több gondunk vele. S itt jön az én hitem, mert én hiszem, hogy ez az ember feltámadt, s nem azt tette, amit egyes hatalmak tennének, hogy gyorsan odaküldött egy-két bombát, meg sok-sok katonát, hanem megbocsátott, és felemelte a magukat erősnek tartó, ám valójában gyengéket.
Van egy vers, egy dal, így hangzik:
Hány cédula az élet, melyet rólad az élet könyvébe feljegyeznek?
Valóban, hány cédula, és mi lesz rajtuk? Csak két szám között egy vonás? Vagy rajta lesz mindaz a jó, melyet tettem, s tenni fogok?
S mit fognak mondani, amikor ezeket a cédulákat Valaki megnézi? Azt fogja-e mondani, hogy gyere, Atyám áldotta, s vedd az országot, mely neked is készítetett, mert amikor erősnek kellett lenni, erős voltál, s amikor gyengének, gyenge? Vagy azt fogja mondani, köszönöm szépen, magára itt nincs szükség?
Mit fog mondani? És mit fog mondani Neked? És Neked?
Hány cédula az élet, melyet rólad az élet könyvébe feljegyeznek?


Köszönöm a figyelmet!