„asszonyférfi…, férfiasszony… / Kicsaptál lágy nemedből” (Kisfaludy Sándor: A
boldog szerelem) Milyen (legyen) a nő szerepe – ma?
Hölgyeim és Uraim!
Ismerik a My Fair Lady című musicalt? A történetet most nem mondom el, de van
egy fontos pont. A darabnak majdnem a legelején Henry Higgins professzor, az
angol nyelv professzora (ha, gonosz szeretnék lenni, mondhatnám azt is, hogy az
„angol Grétsy László”) megmondja a véleményét a nőkről.
Valahogy így:
„De rád tör hirtelen a nő. És akkor nyugalom, agyő”, no meg egy kicsit később,
így fejezi be: „Engem nem gyűr le az iszonyat, a nő”.
Hát igen, Uraim, mi bizony nap mint nap magunkhoz engedjük eme – megjegyzem
gyönyörű – iszonyatot, a nőt, azt a fantasztikus „életformát”, aki szinte
mindent tud, csak egy dolgot nem: nem gondolja, hogy mi pontosan tudjuk, mit
akar.
Pedig, Hölgyeim, bizony: én tudom, mit akarnak Önök. Tudom, kit akarnak a nők.
Eláruljam? Engem! Bizony: engem.
S ezt meg is tudom érteni. Nézzenek csak rám! Tökéletes példánya a férfi nemnek.
Szép vagyok, bátor, lovagias és erényes, lelkes és ügyes. No és főleg szerény.
Mert bizony tudom én, hogy nekem is van egy hibám. Pontosabban igen nagy hibám.
S ez az, hogy hiányoznak belőlem a hibák.
Íme: főnyeremény vagyok. Én kellek Önöknek. Ez nem is lehet vitás.
Hölgyeim és Uraim! Ha cinikus lennék vagy kellemesen beképzelt, akár így is
kezdhettem volna a beszédemet. Mégis, ha belegondolunk, milyen legyen ma egy nő,
egy hölgy, egy asszony, egy múzsa, egy csoda.
Weöres Sándor azt írta, hogy a nő tetőtől talpig élet. Persze megjegyezte
mellesleg, hogy a férfi meg nagyképű kísértet.
La Mancha lovagja kijelentette, hogy a nő a férfi célja, „a fény, mely lépteit
irányítja”, a nő „a dicsőség maga”. Igaz, azt is mondta, hogy kell egy Dulcinea,
mindenkinek.
Én csak annyit mernék kimondani, hogy a nőre jó ránézni. Akiből csak gyönyörű és
még gyönyörűbb létezik ezen a földön, s talán van valahol, aki a leggyönyörűbb.
De mégis: milyen legyen? Nos, én elvégeztem egy kísérletet. Néhány nappal
ezelőtt egy kis társaságba voltam hivatalos, nyolc lány közé. Hát igen, Uraim,
szép az élet, és én is szép vagyok – de most ez nem tárgya a beszédemnek.
Miután szolid szalonspicces állapotba kerültünk, megkértem őket, hogy rajzolják
le nekem az „ideális nőt”. Hát, hölgyeim, íme: itt az ideális nő. Erre „kell”
hasonlítani. Tessék, a feladat adott! Gondolom, a rajz minden kérdésre választ
adott, mehetünk is haza, hiszen minden világos.
Biztos, hogy minden kérdésre válasz ez a rajz? Mert bennem azért még van néhány
kérdés. Otthon legyen ez az ideális nő? Vagy dolgozzon? Legyen neki kilencvenes
a mellbősége? Vagy nem is kell akkora? Tudjon jól főzni? Vagy… Egy csomó kérdés…
Hölgyeim és Uraim! Nem tudom megmondani, milyen legyen az ideális nő. Hát még
azt, hogy milyen legyen az a nő szerepe a mai társadalomban. Pontosabban mégis:
Mert valljuk be, Uraim, az ideális nő az számunkra, aki mellettünk van; aki
mellett reggel ébredünk, s este alszunk el; akinek a hangja hív bennünket
ebédelni, s akinek keze simítja meg gyermekünk fejét. Az ideális nő az, aki
életünk társa.
S bevallom, számomra az, hogy az a lány, aki majd mellém lép, s megfogja a
kezem, aki majd Isten, az Anyaszentegyház és a társadalom színe előtt kimondja,
hogy „neked adom az életem”, dolgozik-e, vagy otthon van, kilencvenes a
mellbősége, vagy tud-e főzni, mondhatni mellékes.
Egy dolog fontos számomra: enyém legyen, s én az övé.
S akkor már elmondhatom majd, amit Henry Higgins is elmond a darab végén, miután
egy picit megérti a nőket s önmagát: „És mégis megköszönöm én, hogy lelkemig
elérsz, s köszönöm, köszönöm, hogy élsz.”
Hölgyeim! Nem tudom, nem tudhatom, hogy Önök között van-e az a nő, az a lány, az
a csoda, aki számomra minden lesz, aki a leggyönyörűbb lesz. De ha Önök között
lenne, vagy talán ismerik, mondják meg neki: Én őt úgy várom, úgy vágyom, ahogy
van! S már most megköszönöm én, hogy majd lelkemig elér, s köszönöm, köszönöm,
hogy élsz.
Megtisztelő volt, hogy meghallgattak.
Dudás Róbert Gyula
Egyéni versenyző
Pécs
Idézetek, források:
1 My Fair Lady (G. B. Shaw Pygmalionja alapján írta: Alan Jay Lenrener,
fordította: Ungvári Tamás)
2 Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143.
3 La Mancha lovagja (Írta: Mitch Leigh – Joe Darion, fordította: Blum Tamás)