Egy matektanár gondolatai ZH írás közben



Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az újkapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Az egyik elsápadt, a másik meg piros. Ezt a példatípust direkt nem vettük a gyakorlaton. Ja, hogy ez még szólni is mer? Hőzöng? Nem értem… Valamit a ZH-ra is kell tartogatni…
Úgy teszek, mintha rájuk se figyelnék. Vegyük csak elő az újságot. Azt hiszik most nem nézem őket. Hadd kezdjenek mozgolódni! Ez az! A Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném, de minek? Úgyis rossz képletet másolt ki, úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú, még puskázhatott is. Ebből se lesz matematikus. Jó.
Ah! Barnabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi, de téved.
A jó képlet ugyanis nincs benne a könyvben. Helyesebben benne van, de hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy szorzás, meg egy osztás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Be fogják bonyolítani az egészet.
Aki meg megcsinálja, annak pedig azért nem fogadom el, mivel nem általános iskolás módszerekkel kell itt dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem! Itt csak én írhatok ötöst. És kész.
Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Nyugodtan kutakodnak a könyvben… Amúgy is több adatot írtam fel, azok kedvéért akik megszokták, hogy az összes adatot, amit felírtak, fel kell használni. Addig osztanak, szorzanak, vonnak gyököt, még ki nem jön a kérdéses mennyiség. De jó! Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni!!!
Helyes! Barnabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. A szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! Kívánt sebességgel terjed az egyes…
Nocsak! A Horváth túl akar járni az én eszemen! Az enyémen!!! Nem tudja, hogy ez lehetetlen? A szerencsétlen nem tudja azt, hogy ez eddig csak a feleségemnek sikerült. Képes és felkészült a ZH-ra… Sőt tudja még a képletet is… Ez nem tetszik!!! Már legalább öt perce elkészült, és büszkén feszít…
Na de nem sokáig! Számítottam rá, hogy nem lehet őt behúzni a csőbe, nem lehet megzavarni…
De engem se! Már tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést.
Most szépen odasétálok hozzá, és véletlenül észrevesszük. Na ez is megvolt. He, még neki állt feljebb. Nem értem én ezeket a mai fiatalokat, annyira elkanászodtak… Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit dolgozni, ennyit manőverezni… Csak teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melynek még a végeredménye is jó volt. Szóval egyet sem… De könnyebb volt… Elég volt, hogy olyan adatokat adtam fel, meg olyan képletet használtam, amelyet logarléccel ennyi idő alatt képtelenség volt kiszámolni. Csak egynek sikerült… Alig tudtam kirúgatni…
De most? Ezek a nyavalyás számológépek… És a rektor még engedélyezi is… Hát igen a számológépek megnehezítik a dolgomat, de kifogni rajtam nem tudnak…
Na, úgy látszik mindenki kész, befejezte, beszedem…
Így kell ZH-t íratni. Nem kell órákon át vesződni, pontokat számolni, ötösöket adni…
Az egészet kijavítom vagy egy perc alatt.
Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes.
Jó van, ez egy jó nap volt. Mi van? Ez egy kettes értékű dolgozat? Jó akkor ezt most sürgősen elhagyom. Aztán majd azt mondom, nem adta be. Úgyse tudja bebizonyítani. Majd jövő héten… Majd akkor íratok újat… De jó!!!