Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az újkapura. Még nem
tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Az egyik elsápadt, a másik meg piros.
Ezt a példatípust direkt nem vettük a gyakorlaton. Ja, hogy ez még szólni is
mer? Hőzöng? Nem értem… Valamit a ZH-ra is kell tartogatni…
Úgy teszek, mintha rájuk se figyelnék. Vegyük csak elő az újságot. Azt hiszik
most nem nézem őket. Hadd kezdjenek mozgolódni! Ez az! A Kovács már lapozgatja
is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném, de minek? Úgyis rossz
képletet másolt ki, úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú, még
puskázhatott is. Ebből se lesz matematikus. Jó.
Ah! Barnabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi, de téved.
A jó képlet ugyanis nincs benne a könyvben. Helyesebben benne van, de hibásan.
Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök
én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív
példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja
megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy szorzás, meg egy osztás az egész. Egy
olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Be fogják
bonyolítani az egészet.
Aki meg megcsinálja, annak pedig azért nem fogadom el, mivel nem általános
iskolás módszerekkel kell itt dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem! Itt csak
én írhatok ötöst. És kész.
Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem
gyanítanak semmit. Nyugodtan kutakodnak a könyvben… Amúgy is több adatot írtam
fel, azok kedvéért akik megszokták, hogy az összes adatot, amit felírtak, fel
kell használni. Addig osztanak, szorzanak, vonnak gyököt, még ki nem jön a
kérdéses mennyiség. De jó! Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni!!!
Helyes! Barnabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már
másolja is. A szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte
ülőnek. Nagyszerű! Kívánt sebességgel terjed az egyes…
Nocsak! A Horváth túl akar járni az én eszemen! Az enyémen!!! Nem tudja, hogy ez
lehetetlen? A szerencsétlen nem tudja azt, hogy ez eddig csak a feleségemnek
sikerült. Képes és felkészült a ZH-ra… Sőt tudja még a képletet is… Ez nem
tetszik!!! Már legalább öt perce elkészült, és büszkén feszít…
Na de nem sokáig! Számítottam rá, hogy nem lehet őt behúzni a csőbe, nem lehet
megzavarni…
De engem se! Már tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést.
Most szépen odasétálok hozzá, és véletlenül észrevesszük. Na ez is megvolt. He,
még neki állt feljebb. Nem értem én ezeket a mai fiatalokat, annyira
elkanászodtak… Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit dolgozni, ennyit
manőverezni… Csak teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melynek még
a végeredménye is jó volt. Szóval egyet sem… De könnyebb volt… Elég volt, hogy
olyan adatokat adtam fel, meg olyan képletet használtam, amelyet logarléccel
ennyi idő alatt képtelenség volt kiszámolni. Csak egynek sikerült… Alig tudtam
kirúgatni…
De most? Ezek a nyavalyás számológépek… És a rektor még engedélyezi is… Hát igen
a számológépek megnehezítik a dolgomat, de kifogni rajtam nem tudnak…
Na, úgy látszik mindenki kész, befejezte, beszedem…
Így kell ZH-t íratni. Nem kell órákon át vesződni, pontokat számolni, ötösöket
adni…
Az egészet kijavítom vagy egy perc alatt.
Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes. Egyes.
Jó van, ez egy jó nap volt. Mi van? Ez egy kettes értékű dolgozat? Jó akkor ezt
most sürgősen elhagyom. Aztán majd azt mondom, nem adta be. Úgyse tudja
bebizonyítani. Majd jövő héten… Majd akkor íratok újat… De jó!!!