Gondolatok a szerelemről...

 

Életünk egyetlen nagy kalandja a szeretet. A szeretetben vár ránk az Isten.

Az ember akkor hal meg, amikor meghalnak a vágyai.

Titok.

Nem kell-e áthaladnunk az éjszakán, hogy elérjük a világosságot?

Mivel ember vagy, képes a keresésre. A rózsa szép, de egész rózsa-életét úgy éli le, hogy nem tudja, miért szép és főképp…kiért.

Aki hűségesen keres, talál.

Nem az életről van szó, hanem a szeretetről.

az ember igazi éhsége: szeressen és őt is szeressék.

Az élet folyam, nem pedig forrás. És te…?

Ha élni akarsz, életedet ne tartsd vissza magad számára, annak más partokat kell simogatnia, más földeket öntöznie.

A halál nem az élet, hanem a szeretet megszűntét jelenti.

Először hűséges szövetségesemet hívtam, a zajt.

De mi hiányzik? De ki hiányzik?

Minden dal a szerelemről énekel, hogy minden film a szerelemről beszél, minden regény a szerelemről mesél, és minden ember.

Mindnyájan a szeretet egy-egy morzsáját próbálják megragadni. Ez a szeretet, ami éltet, nélküle az ember meghal, mert éhen hal.

Életemet adom érted.

A szeretet értékesebb, mint az élet.

Kimerítő, amikor az ember önmaga ellen harcol.

Sokan még csak nem is tudják, hogy harc folyik bennük.

Az ember szívében a szeretet az első, s az ember képes az életét is feláldozni, hogy megéljen egy szerelmet.

Végy erőt magadon, próbálj meg szeretni.
Nyiss ajtót másoknak.

Lépj ki önmagadból.

Azért vagy éjszakában, mert az ajtód zárva van.

Végül is, mit tudok én a szeretetről?

Próbáltam kiszakadni magamból, kicsit elfeledkezni saját gondjaimról, kivánságaimról, és elindulni mások felé.

Mi lesz énvelem? Ki gondol rám, ha én mindig másokra gondolok?

Szeretni tehát annyit tesz, mint erővel akarni a szeretetet? Abbahagytam.

Ha akarod.

Nagyon nehéz szeretni. Sokkal nehezebb, mint gondolod.

Élni annyit jelent, mint elfogadni saját életünket.

Sok ember csak keserűen vegetál, mivel nem mondott IGENT saját életére. Ha viszont egyszer elfogadja, s gyümölcseit is élvezi, akkor azt is el kell vállalnia, hogy növeszti. A fa nem felelős gyümölcseiért, az ember azonban igen, vagy…nem ember.

Ha elfogadod az ő gyümölcseiket anélkül, hogy felajánlanád sajátodat, élősködő vagy.

az élet nélküli eszmény ugyanis olyan, mint a csontváz hús nélkül.

Lásd, amit tudok, azt szellememmel, ugyanakkor szívemmel és egész életemmel tudom…

A szeretet nélküli harc hiábavaló harc.

Légy bátor.

És te, te mit teszel?

Szeress tettel és igazsággal!

Szeress még jobban, s akkor körülötted is szeretni fognak.

Aki szeret, szeretetre késztet másokat is, s így helyettesíthetetlen.

Mire vársz még, hogy elkötelezd magad?

El kellene köteleznem magam.

Több szerettem volna lenni, s többet tenni. Miközben többet akartam tenni továbbra sem tettem semmit…

Az idő, amit neked ajándékozok, érted van. Életemből valami kevés teérted.

Hogyan lehetek az, akivé lennem kell? Növekedve…

Légy önmagad. Gazdagodj mások által, de soha ne utánozd őket. Másoknak terád van szükségük. Ne játszd meg életedet. Még ha “személyiséged” nagy sikereket ér is el, a világnak nem “színjátékodra”, hanem életedre van szüksége.

Mért szükségünk van rád.

Légy fa, aminek lenned kell, fa, másokért.

Élj. Növekedj. Közben kérdezgesd a szívedet, az fog téged oktatni.

A vetés semmit sem ér, ha nem dolgozod meg a földet.

Vajon ismered saját egedet?

Éltem.

S boldog voltam, hogy élek.

Igen, élni kell, de hogy éljek, hogy szabad legyek, ahhoz vissza kellett térnem a földre.

Én itt vagyok elültetve, itt fogok növekedni, és gyümölcsöt teremni.