Tóth Bálint: Ketten, egyedül
Ketten, egyedül,
mint két
ujjam,
mint a
mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.
Ketten, egyedül, mint az ujjam,
mindenki
nélkül,
mindig
együtt,
egymást
vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.
Ketten, ketten, akár az ujjam, olyan, olyan egyedül-együtt szeretve, játszva, ölelve Éjjel-nappal, reggel-este összefonódva, mindenütt együtt Pörlekedve és feleselve de mindig, mindig egy irányba s tán nem is tudva, nem is sejtve, az okát, célját meg sem értve, valami belső ihletésre, tán génjeink parancsszavára szállunk-szállunk egy ismeretlen egy sohsemvolt s mindiglesz tájra mint vadludak fel-felkiáltva, mert minden tájon, földön otthonunk van, röpítjük egymást láthatatlan, ketten, csillagfényes égen, ékes V alakban.