Az utolsó az első 

Rajzoljunk egy jó nagy kört. Álljunk sorba, és minden ötödik gyereket állítsunk be a körbe. A többiek a körvonalon kívül helyezkednek el, egy labdájuk van. A körön belüliek szabadon szaladgálhatnak s ugorhatnak el kívül maradt társaik labdája elől. Akit eltalálnak, az kiáll a körből, és célozhat. Az a legügyesebb, akit utoljára dobnak ki. Ha elég sokan vagyunk, akkor szabályos rangadót is játszhatunk: 25 résztvevő játékos esetén válasszunk öt egyenlően erős csapatot. Ez úgy a legegyszerűbb, hogy az öt legerősebb vagy az öt leggyengébb játékost megkérjük, hogy válasszon magának sorban, egyenként csapatot. A csapatverseny menete a következő: az egyes számú csapat tagjai beállnak a körbe, a többiek (példánkban húszan) céloznak rájuk. Egy "semleges", huszonhatodik játékos a bíró. Az ő rajtjelére indul a célzás, méri azt az időt, amíg az utolsó játékost is ki nem dobták. Ezután beáll a körbe a második csapat, az előző tagjai pedig kiállnak a célzók közé.... és így tovább. Az időeredményekből kitűnik, hogy melyik csapatot volt a legnehezebb kidobni. A játék végén egyéni döntőt rendezhetünk. A bíró az előző öt mérkőzés utolsó kidobottjainak, azaz a legügyesebbeknek a nevét felírja. Most ez az öt pajtás áll középre, a többiek céloznak. Aki közülük az utolsó marad, az az egyéni verseny győztese.

Kellék: egy labda vagy télen sok-sok hógolyó