Egy városból elűzött seregély riadtan szállt a vakvilágba, majd zöldellő erdő szélén pihenni ült egy lombos ágra. Egy másik ágról kakukkszavával rárikoltott a kakukk:

–  Honnét, koma? Honnét, hova?

– A városból, jaj ... – és mondta volna, mint űzték volt el, a seregély, de a kakukk szavába vágott, s kíváncsi szóval így beszélt:

– A városból? Beszélj, regélj, te kedves, kedves seregély! A városban mit mondanak, ha füttyre fütty zeng, s dalra dal? Mit mondanak, ha meghallják a madártrillák dallamát? Ha csillagos eget köszönt édes dallal a csalogány?

–  Dicsérik őt nagy lelkesen, és hallgatják szép csendesen.

– S a pacsirtát? A pacsirtaszót, pacsirtadalt?

– Őt is dicsérik, szeretik.

– Hát a rigót, a feketét?

– Dicsérgetik az énekét.

    Rikoltva bólog a kakukk, és folytatja a kérdezést:

– És még egy kérdés, megbocsáss, bár tudom, hangom nem csodás, rólam, rólam mit mondanak, ha hallják, hallják hangomat?

    S a seregély most így felel:

 – Azt sajnos nem mondhatom el, mert rólad senki sem beszél.

    Szól a kakukk:

– Dicséretet nem koldulok, önmagamról kakukkolok, csak magamról emlékezőn, erdőn, berken és tág mezőn.

                                                                          Tordon Ákos fordítása

 

 

        Christian Fürchtegott Gellert (1715-1769)

   

A felvilágosodás korában rendkívül népszerű író, drámaíró. Művei közül legismertebbek verses tanmeséi. Jóságos, szilárd jellemének köszönhetően sokan fordultak hozzá tanácsért bajukban, ezért igen kiterjedt levelezése maradt fenn.