Volt egyszer egy olyan szamár,

Azt se tudta, hogy ő szamár.

"Talán - suttogta szerényen -

én vad elefánt vagyok, és ezért nincsen sörényem;

vagy bárány is lehetnék, ha

bégetnék, de csak i-ázom,

vagy veréb, ha néha-néha

röpködnék, de nem szokásom;

ügyvéd biztos nem vagyok,

mert az ügyvéd doktorál is,

de hát akkor mi vagyok?  Miniszter vagy generális?

Ni, egy tükör: mondd meg nekem,

mi vagyok én? Egy füles?

Megállj, elbánok veled, hogy máskor ne sértegess."

Belerúgott. Száz darabba

törte. S ezért ma már

a tükörnek száz cserepe százszor mondja:

te szamár, szamár, szamár.