A róka, meg a medve a keresztelőben...

 

Összebeszélt a róka a medvével, hogy keresztelőbe mennek a róka sógorához, mert éppen most lettek meg a kölykei.
- De a keresztelőbe nem mehetünk üres kézzel, róka koma!
- Nem hát. Először szerezni kell egy libát, vagy tyúkot!
- Melyikünk menjen előbb?
- Eredj Te, hozzál vagy libát, vagy tyúkot, amelyikhez jobban hozzájutsz. Aztán én megyek el.
A medve fogta magát, elment szépen a falu felé. Sikerült is fognia egy libát, és vitte a szájában. Az erdő szélén megörült a róka, mikor meglátta a medvét a szép hízott jószággal.
"Nem is olyan ügyetlen állat ez a medve" - gondolta.
Amikor melléje ért, mindjárt megkérdezte:
- Honnan hozod a libát, medve koma?
A medve jól kitátotta a száját, úgy felelt:
- Bárnából!
Persze hogy kitátotta a száját, mert másként nem tudta volna mondani. A liba kiesett a szájából, a róka meg gyorsan odaugrott, felkapta, elfutott vele a sűrűbe, felhabzsolta azon nyomban.
A medve egyet gondolt:
"Majd elbánok vele én is, csak találkozzunk még egyszer!"
Össze is találkoztak nem sokára. A medve szemrehányóan mondta:
- Róka koma, elszámolnivalóm van veled. Én beváltottam az ígéretemet, hoztam libát, de most mát te következel.
Elment a róka is a faluba szerencsét próbálni, a medve meg várta az erdő szélén. Nemsokára visszajött a róka egy szép hízott libával a szájában. A medve úgy érezte itt az alkalom, visszaadja a kölcsönt a rókának, elkapja előle a jóféle csemegét. Megszólította hát:
- Honnét hozod a libát, róka koma?
De a róka ravasz volt, jól összeszorította a fogát, hogy a liba ki ne essen belőle:
- Szécsényből!
Azt hitte a medve, hogy ő lakmározik, mert kiejti a róka a szájából a libát, de pórul járt megint, mert a róka elfutott, ő ette meg a finom zsákmányt másodszor is.