Nagymarosi levél

2000 őszén
minden Krisztust kereső közösségnek

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké”
(Zsid 13,8)

Néhány hete történt a Pepsi-Szigeten, ahol - idén először - a társadalmi szervezetek sorában közös sátrat állítottak a történelmi egyházak ifjúsági mozgalmai is. No, nem azért, mintha a keresztény fiatalokat is hívni akarták volna erre a hívő felfogás számára nem mindenestül szalonképes bulizásra, hanem elsősorban azoknak a fiataloknak a kedvéért, akik ott vannak a Szigeten, s akiknek nagy része soha nem jön el Nagymarosra vagy más hasonló rendezvényekre. Azért, hogy ők is találkozhassanak - ha csak egy-egy beszélgetés erejéig is - azzal a légkörrel, mely a Krisztusban hívőket boldoggá teszi. Egy ilyen érdeklődő fiatal, miután körülnézett a sátorban és elbeszélgetett az egyik kereszténnyel, távozásakor így summázta benyomásait: „Csodállak benneteket, hogy egy halott ügyet így védelmeztek!”

Ez a fiatal nincs egyedül véleményével, sokan tekintenek ránk hasonlóképpen. De vajon mindez valóban így van? Hűségünk Krisztushoz, a kereszten meghalt Emberfiához valóban halott ügy lenne? Kétezer év alatt lejárt lemez, kifogyott patron? Egyáltalán: a hűség csökönyös ragaszkodás régmúlt dolgokhoz? Akkor viszont minek szól az az igazi csodálat, mely sok kívülállón valóban érezhető? És miből fakad közöttünk nemzedékről-nemzedékre az új virágzás, az erő - egyszerű keresztények, papok, szerzetesek, vértanúk új meg új hűsége és elkötelezettsége?

Évezredek óta hirdeti a zsoltár: „Az Úr hűsége örökké tart” /Zsolt 136/. Van-e jelentése ennek a mondatnak az életünk számára? Vagy csak szép szófordulat? A jubileumi esztendőben ünnepelünk, mert már kétezer év telt el Krisztus születése óta. De ez az idő is csak a mi oldalunkról nézve hosszú, csak velünk sejtet meg valamit - nagyon gyatrán és esetlegesen - az „örökké”-ből. Isten hűsége valójában nem az eltelt idő hosszával mérhető, hanem hozzánk való tántoríthatatlan közelségével: „Drága vagy szememben, becses vagy és én szeretlek téged!” /Iz 43,4/. Az Úr a Megtestesülésben - mint ahogy már a Teremtésben vagy a Kivonuláskor is - mellettünk, népe mellett döntött, és soha nem másítja meg ezt az elkötelezettségét. Velünk van, ahogyan ezt neve - Emmánuel - is hirdeti. Az Eucharisztiában és ezerféle más módon is állandóan közeledik hozzánk: felajánlja magát mint táplálékot, felajánlja szeretetét. Isten hűsége egyrészt az állandóságban érhető tetten, másrészt azonban éppen jelenlétének sokféleségében, velünk való törődésének kifogyhatatlan ötletességében. Legfőképpen azonban a megbocsájtásban, mellyel minden elfordulásunk után kész újrakezdeni velünk a barátságot.

Nemzedékek hosszú sora ismerte meg Istenünk hűségét és próbált rá válaszolni életével. Erről tanúskodik a Szentírás Ó- és Újszövetsége, erről vall a magyarok történelme. S ahogyan Isten hűsége sem „múzeumi darab”, hanem ezerarcú élet, úgy őseink hűsége sem csak utólagos történelmi szemléltető ábra, hanem mindennapjaink valósága. Szent István királyunk erre a példa, akinek egész élete - a rá vonatkozó közismert, sablonos beállításoknál sokkal erőteljesebben - Istennel való „együttélés”és a Szűzanyával megélt bensőséges kapcsolat volt. Ezért történhetett, hogy amikor élete végén mindent összeomlani látott, nem engedett a kétségbeesés kísértésének, hanem élő hitét belesűrítette abba a felajánlásba, mellyel művét a Boldogasszonyra bízta. Ezzel tett tanúságot arról, hogy az ember hűsége, munkája válasz Isten hűségére és akaratára. És arról is, hogy nemcsak magára gondolt: értünk, a jövőért is cselekedett, amikor országát és népét Krisztusra építette. - A jelenben való hűséget tehát nem annyira a múlthoz való ragaszkodás, inkább a jövőbe vetett bizalom és a jövőért érzett felelősség élteti. A későbbi nemzedékek számára mi is ősök leszünk! Vajon a mi hitünkre, hűségünkre ők majd építhetnek-e?

Jézus egyik példabeszédében ezt mondja a gazda szolgájának: „A kicsiben hű voltál: sokat bízok rád”/Mt 25,23/. Elkötelezettségünk kimutatására nem nagyszerű hőstettek alkalmait kell várnunk, hanem a mindennapokban kell hűségesnek lennünk! Hétköznapjaink hűsége pedig legtöbbször az újrakezdés bátorságában nyilvánul meg. Hogy merünk napról-napra újrakezdeni emberi kapcsolatainkban, Istenhez fűző viszonyunkban és esélyt adunk egymásnak az újrakezdésre - a bűnbánat és a megbocsájtás nemhogy megtörné, hanem élteti és erősíti a hűséget! De ugyanígy a hétköznapok hűsége nyilvánul meg abban is, ha becsületesen és gondosan bánunk mindazzal, ami ránk van bízva. És persze abban is, ha szeretetetkapcsolatainkat - melyek elsősorban nem érzelmet jelentenek, hanem döntést a másik ember mellett - apró tettekkel és lemondásokkal erősítjük újra és újra, szüntelen kérdezve az Urat: Mit vársz ma tőlem?

Nem népszerű dolog ma olyan alapvető értékeket emlegetni, mint a hűség, becsület, alázat... Ám a történelem már sokszor bebizonyította, hogy ezek nélkül nem állhat fenn szilárd közösség. Sőt, az Isten Országa csodálatos jézusi valósága is ezekre épül! Ugyanis embernek lenni, kereszténynek lenni, mennyországban élni - egymást követő lépések. Új évezred kezdődik, s a Szentatya egy új világ, a szeretet civilizációja felépítésére hív mindannyiunkat - legutóbb, a római Ifjúsági Világtalálkozón éppen titeket, a fiatalokat. Induljunk hát, tegyük meg az első lépéseket, s bízzunk az Úrban, aki hűséges és ígérete szerint végigvezet minket az úton! Mindannyiunkat együtt Önmagához, a beteljesedésre.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozón szeretnénk mindezekről tovább elmélkedni, beszélgetni. Ahhoz azonban, hogy legyen közös tapasztalatunk a hűségről, és legyen majd mit megosztanunk egymással, arra hívunk Téged is, hogy a találkozót megelőző három héten át készülj velünk együtt az alábbi módon:

1. hét: Isten hűségének legfoghatóbb jele az Eucharisztia, az Ő jelenlétének szentsége. Igyekezz fölfedezni vagy újrafölfedezni Őt a Kenyérben! Vegyél részt hétköznapi szentmisén, keresd az alkalmat a szentségimádásra, az Őelőtte való csendes imádságra! Adj Neki időt!

2. hét: Készülj föl a kiengesztelődés szentségének vételére alapos lelkiismeretvizsgálattal, kapcsolataid rendezésével, bocsánatkéréssel! Keresd meg saját életedben azt a helyzetet, amely alkalmat ad a hűség megélésére: egy kapcsolatot, egy nehézséget, egy visszatérő kísértést vagy más hasonlót. Segíts másoknak is napról-napra újrakezdeni azzal, hogy te megbocsájtasz és engeded a másikat tiszta lappal indulni!

3. hét: Keresd a kapcsolatot hívő őseinkkel: olvass egy magyar szentről, keress föl egy emlékhelyet, templomot, mely velük kapcsolatos! Próbáld eltanulni tőlük, ahogy hűségük révén Isten jelenlétében éltek és éltettek másokat: legyél te is táplálékká, éltető falat kenyérré embertársaid számára a szeretet apró tetteivel!