Nagymarosi levél
2001 őszénminden Krisztust kereső közösségnek
„Evezzetek a mélyre! Itt a kedvező idő egy új lendülethez. Nagy reménnyel induljatok el, hogy a kegyelmek mérhetetlen kincsét, melyet a jubileumi év folyamán kaptunk, most konkrét tettekké váltsuk.”
(II. János Pál pápa: Novo Millennio Ineunte - Az új évezred küszöbén)
Evezz a mélyre!
Mi a mélység? A Pápa körlevele így válaszol: A szemlélni való jézusi, hűséges Istenarc. A csend, az imádság és a Szentírás mély ismerete nyújtják a távlatot, melyben kibontakozhat előttünk a legigazibb, hiteles Istenarc, Jézuson keresztül. Hitünk alakulásának és megértésének egyik titka: le ne vegyük szemünket Krisztus jegyeséről, a péteri Egyházról.
Evezz a mélyre!
Mi a mélység? A mi lelkünk, amely immár szemléli Őt. Tavasszal itt Nagymaroson értékeket szemléltünk. Nem a felkínálkozó, magakellető világot: magunkba néztünk, Istent kerestük, és rajta keresztül, az Ő szemével akartuk észrevenni a teremtés nagyszerűségét is. A Szentatya idézett körlevelében így figyelmeztet: „Az Ország ügyében nincs idő hátranézni, még kevésbé, hogy engedjünk a lustaságnak. Annál is inkább, mert nemcsak a hitükben meggyöngített emberek, de még a teremtett világ is vajúdva, nyögve várja Isten gyermekeinek megjelenését.” Az őrszemeket, a lélekben gazdagokat, a Krisztus-arc látóit.
Evezz a mélyre!
Mi ez az evezés, ez a haladás? A küldetésünk. Törekedni, menni egész életünkben a Harmónia felé. Dacolni az ezer visszahúzó erővel, tengeri kalózokkal, szárazföldi útonállókkal, akik el akarnak venni tőlünk minden érdekeset: Istent, hitet, erkölcsöt. Útjukban van a természetfeletti, a számonkérő Személy, Jézus. Hát meg kell ölni őt is, meg azokat is, akiknek szeméből az ő pillantásai ragyognak, akiknek a szájából az ő tanítása hangzik. Mi imádkozunk értük is, tanulgatjuk szeretni őket. Ők is Isten remekművei, meg kell menteni őket. Az Atya hajlandó nekik is megbocsátani.
Evezz a mélyre!
Mi gátolhat a haladásban, A lelki hajótörés (a bűn), a csapások (betegség, szerencsétlenség)... De minden helyzetből van tovább út! A tékozló fiúkat és lányokat - a megkeseredetteket és megkeményedett szívűeket is - a Mennyei Atya állandóan hívogatja és hazavárja. „Felénk néznek a megzavart és kiüresedett, manipulált emberek milliói. Ó, ha bennünk is csalódnak!” - kiált fel a Pápa.
Gátolhat a haladásban az is, amikor elsötétül minden, eltűnik az égről a sarkcsillag. Meg kell találnunk a minden teremtett fénynél ragyogóbb Fényóriást, hogy ő mindennek értelmet és kiutat mutató világosságát ragyogtassuk föl a sötétségben botorkálóknak.
Egy 24 éve ágyban fekvő, állandóan lélegeztetőgépen élő asszony ragyog a kórházban. Jézussal van együtt,
hiszen rendszeresen áldozik. Mélyen hisz és bízik. Az őt látogató pap ahol csak éri, hirdeti, hogy nincs elveszett
helyzet.
Egy idős, nagybeteg férfi iszonyatos szenvedése közepette az őt vigasztaló papnak csak ennyit mond a balkáni
krízis idején: „a szerbekért, mindent a szerbekért.”
Titkok hordozói ők. Ezért nem akarnak öngyilkosok lenni, nem panaszkodnak, nem vádolják az Istent.
Ragyognak.
Kezditek sejteni, mi a küldetése az őszi nagymarosi találkozónak? Jöjjetek el sokan! Hozzatok magatokkal sok más fiatalt: keresőt, bűnöst, kedvetlent, másra figyelőt, Isten nélkül felnövőt. Hadd szeressük őket együtt, Krisztus szeretetével!
„Nem valami varázsformula vezet minket a mélységet felé, hanem egy személy, és a bizonyosság, amit felénk áraszt: Én veletek vagyok. Így válunk a szeretetnek és az élő hitnek tanúivá az új évezredben. Krisztus világosságát nem mindenki látja, ezért szenved, mert elvették a hitét, mert rab, önmagának, szenvedélyének a rabja. A mi csodálatos feladatunk, hogy Annak visszfénye legyünk, akinek csak úgy ragyog feltámadt dicsőséges arca.”
A nagy napra készülj fel jó előre. Régi szokás, hogy három héten át különböző gyakorlatokkal tesszük magunkat alkalmassá a kegyelmekre.
1. hét: Mi a mélység? Jézus arca. Fogalmazd meg önmagad számára: ki neked Jézus? Hiszel-e benne? Miért hiszel, milyen érvek, tapasztalatok alapján? Van-e az érveid közt olyan, amely az értelmedhez szól? Olvasd el a János-evangélium 5. fejezetét!
2. hét: Rendezd el érzelmi ügyeidet. Bocsáss meg annak, aki megbántott. Kérj bocsánatot attól, akit megbántottál. hangold érzelmeidet Isten gondolataihoz. Legyen tiszta a szerelmed, párkapcsolatot, minden, ami ezzel összefügg. Légy szerető otthon, környezetedben is, legyél mások öröme!
3. hét: Gondolkozz: van-e mondanivalód a hitetleneknek, a keresőknek, a drogosoknak, az erkölcsi nihilben élőknek? Akik esetleg kinevetnek téged, mert Krisztust hordozod, képviseled? Törekedj e héten arra, hogy amit mondasz, teszel, magatartásoddal sugárzol, legyen hihető, hiteles, vonzó.
Idézetek II. János Pál. Az új évezred kezdetés c. körleveléből.