Nagymarosi levél

2001 tavaszán
minden Krisztust kereső közösségnek

„AZ UTAZÁS
Turistacsoport ül egy buszban, ami csodálatos tájakon halad, tavak és hegyek, zöldellő mezők és kék folyók között. Csakhogy az ablakok redőnyeit lehúzták. Az utasoknak sejtelmük sincs, hogy mi van a buszon kívül. És az egész útjuk azzal telik, hogy azon civakodnak, ki ülhessen a busz fő helyére, kit tapsoljanak meg, kire hallgassanak. És ez így megy egészen a végállomásig.”
(A. Mello S.J.)

Te mivel töltöd az idődet, életedet?
Látod, érted, élvezed az Istentől ajándékba kapott csodálatos világot, vagy csak a lehúzott ablakredőnyöket nézed?
Tudod-e, hogy független attól, hogyan is telik „utazásod”, a „buszod” feltartóztathatatlanul halad a végállomás felé?
Nem gondolod, érdemes lenne egy kicsit megállni, „kiszállni”, a MIÉRT, a HOVÁ és a HOGYAN kérdéseken elgondolkozni?

AZ ALAPOZÁS

Biztos láttál már építkezést, vagy netalán Te magad is segítettél egy épülő ház munkálataiban. Bizonyára észrevetted azt is, minél nagyobbra, magasabbra tervezték az épületet, annál mélyebbre ásnak először az építők, hogy biztos, stabil alapot készítsenek. Sokszor hetekig, hónapokig tart ez a kemény egyáltalán nem látványos föld színe alatti munka, míg láthatóvá lesznek az első falak.
Mi is „építkezünk”. Házat, hazát és Egyházat építünk. Folyamatosan - kőről-kőre, ahogy a Szent Ferenc életéről szóló filmben láthattuk - építjük testi-szellemi-lelki önmagunkat. Tudatosan vagy öntudatlanul, válogatva vagy válogatás nélkül építve be, az elébünk kerülő „élet-köveket”. És közben hasonló tudatossággal, vagy anélkül emberi kapcsolataink révén építjük evilági házunkat; hazánkat, és az örök létre áthidaló „örök lakásunk-házunk” egy részét: Krisztus titokzatos testét, az Egyházat.
Te milyen házat építesz? (Melyiket a három közül? Esetleg mind a hármat?)
Egy sebtiben összetákolt kalyibát, amelyet egy közepes szél is percek alatt romba dönt? Vagy egy erős, szép, impozáns épületet, amely a legnagyobb szélviharokban sem rezzen meg?
Ha az utóbbit választod, tudnod kell - a fenti hasonlatból kiindulva - hogy először ásnod kell. Olyan mélységig, ahol már , koppan az „ásód”. A „sziklán”, amelyre biztosan kezdheted rakni saját köveidet, és amelyre ha építesz, „házadon” a pokol kapui sem vesznek erőt.
Ez a szikla, a mi sziklánk: Jézus Krisztus.
De tudod-e - a hasonlatból kiindulva - melyek vagy mik lehetnek a további alap-kövek?

A FELADAT

Valahol, ebben a színpompás, pörgő-forgó változás-kavalkádban, melyet világnak nevezünk, van néhány VÁLTOZATLAN valami, még pedig alaposan elrejtve. Annyit lehet tudni ezekről a „valamikről”, hogy nagyon fontosak a számodra. Az életed, sőt az örök életed függhet azon, hogy megtalálod-e, és használod-e őket.
Kész vagy-e velünk Nagymaroson (és két Nagymaros között is) ezeket a fontos valamiket megkeresni, feltalálni?
Ne aggódj, nem kell ezért sehová elutaznod, nem kell újabb iskolába, egyetemre beiratkoznod. Csupán jó alaposan ki kell nyitnod:
a SZEMED - hogy „láss, ne csak nézz”
a SZÍVED - amivel igazán jól láthatsz
a FÜLED - hogy ne csak hallgass, de meghalld, amit kell
A feladat most egyszerű: találd ki, találd meg, mik ezek a „valamik”, amelyek annyira fontosak életedben.
1. Próbáld az elkövetkező hetekben más szemmel nézni a világot. A téged körülvevőt, és a benned lévőt egyaránt. Ne a felszínt, mert akkor semmi mást nem találsz, mint amit eddig is észleltél; a csillogó, szemet, fület kápráztató változókat.
2. Hogy igazán észre vedd, meglásd amit keresel, szívedet - egész lényedet - ki kell nyitnod. Csak akkor látod meg, hogy a dolgok mélyén, vagy a felszín mögött mi van.
3. Beszélni megtanultál 1-2 év alatt. Megtanultál-e már hallgatni is? Próbálj az elkövetkező hetekben többször csendben maradni. Ha ez nem csak néhány perc lesz, talán meghallod a benned visszhangzó választ vagy üzenetet.
A találkozóra hozd el szívedben, fejedben azt amit talál, lesz alkalom arra, hogy közkinccsé tegyed.