Nagymarosi levél

2005 őszén
minden Krisztust kereső közösségnek

„Halálodat hirdetjük, Urunk,
és hittel valljuk feltámadásodat,
amíg el nem jössz!”

Levelet kapni öröm - persze inkább csak akkor, ha jó hírt hoz, vagy számunkra kedves ember írta. Az internet korában ugyanis már óvatosak vagyunk a levelekkel is; aki sokat ímélezik, az tapasztalhatja, hogy az üzeneteknek elég nagy része „spam”, vagyis kéretlen reklámlevél... Márpedig a hirdetésnek csak akkor örülünk, ha olyasmit reklámoz, amire épp szükségünk van. És a hirdetések nagyobb része nem ilyen.

Van viszont egy „hirdetés”, amely valószínűleg minden reklámnál kitartóbban bombázza az emberiséget. Jó hírt hoz, és épp szükségünk van rá.:-) Ennek ellenére sokan bontatlanul félredobják. Mások dühösek lesznek tőle. Ismét mások ósdinak és unalmasnak tartják, mert lényegében kétezer éve változatlan. Ráadásul meghökkentő és bizarr a megfogalmazása is, legalábbis első hallásra: „Halálodat hirdetjük...”

Mégis sokan vannak, akik felismerték, hogy ez az áldozatot és felfoghatatlan titkokat nép-szerűsítő „hirdetés”, hit-vallás: mérhetetlen erőforrás. Az ilyen embereknek - szegényeknek és jólétben élőknek, tanultaknak és egyszerűeknek, gyerekeknek és időseknek - ez az üzenet, ez a titok megváltoztatja az életét. Mert ez a hirdetés nem csupán szó, és nem is dolog, hanem egy élő személy jelenléte, de olyané, aki nem távozik el, nem öregszik és nem hal meg. Ez a hirdetés, ez az üzenet: a keresztrefeszített és feltámadt Jézus jelenléte az Eucharisztiában és az őt ünneplő, megval­ló közösségben. Az Eucharisztia: számolatlanul, túláradóan osztott igazi, megszenvedett örömhír.

Egy mélyen hívő, fiatal apuka írta keresztény barátainak márciusban: „A 25. terhességi héten a feleségem ijesztő körülmények között hirtelen erősen vérezni kezdett, és életmentő beavatkozásként a babát császármetszéssel ki kellett emelni. Így jött a világra fiunk, első, nagyon várt gyermekünk, mindössze 822 gr születési súllyal, az életképesség határán. ... A pici most Budapesten van az I. Gyermekklinikán, az Üllői úti Örökimádás templomával szemben, ahol egész nap ki van téve az Oltáriszentség. ... Teljesen Isten kezében van. Imádkozzatok érte és a feleségemért!” S négy hónappal később ugyanő így foglalta össze az ezután történteket: „Tegnapelőtt, szerdán egészségesen adták ki fiamat a gyermekklinikáról. Feleségem szorongását látva a főorvosnő azt mondta: >>Anyuka, fogadja el, hogy ennek a gyermeknek nincs semmi baja!<< ...

Máshol még nem járt, mint elbocsátása napján a klinikával szemközti Örökimádás templomban szentségimádáson. ”

Jézus, a keresztrefeszített áldozat köztünk él, és a halálból kiemelve éltet minket. „Isten olyan Isten, aki meglátogatja egybegyűlt népét, a keresztény nép pedig olyan nép, amely fogadja Urát. ... Isten... a mi viszonyaink közé, a mi szintünkre helyezkedik. Másképpen kifejezve: a megtestesülés misztériuma mindig időszerű marad. ... Az Egyház az a nép, ahol találkozhatok a jelenlévő, élő, működő Krisztussal, az Eucharisztia pedig ennek a szentsége.” Robert Coffy bíborosnak ezek a megfogalmazásai sokat mondanak a szentmiseként ünnepelt Eucharisztia lélegzetelállító mélységéről és ugyanakkor közvetlenségéről. Te találkoztál már erejével? Átélted már a szentmise liturgiájának közvetlenségét? Rácsodálkoztál már az átváltozás és az áldozat szédítő titok-jellegére?

Reméljük, hogy ennek a Nagymarosi levélnek az olvasását nem spam-ként éled meg ;-), hanem örömteli meghívásként! Gyere Te is október 1-jén Nagymarosra, az Ifjúsági Találkozóra! Adj esélyt Istennek ezen a napon, hogy számodra is feltárja a szentmisében ünnepelt Eucharisztia dinamikus titkát, fiatalos, életedet megújítani képes erejét!

A találkozó előtti három héten készüljünk együtt az alábbi módon:

• 1. hét: Vegyél részt egy hétköznapi szentmisén, és kapcsolódj be aktívan! Törekedj úgy hallgatni a szentírás és a liturgia mondatait, mint egy barátod bizalmas, csak hozzád intézett szavait - áldozás után pedig hasonló módon felelj a szívedben élő Jézusnak! (Ezt a többi héten is jó, ha folytatod!)
• 2. hét: Tedd az egész héten vezérfonallá magad számára, és próbáld életté váltani azt, ami a vasárnapi szentmise evangéliumában megérintett téged! A mottóként idézett mondatot pedig minden szentmisén igyekezz tudatosan, odafigyelve kimondani!
• 3. hét: Igyekezz „eucharisztikus életet élni”: eggyé válni mások érzéseivel, helyzetével; mindennapi szolgálatok formájában „adni az életedet” azoknak, akik között élsz! Felismerni, hogy a megtört, az Eucharisztiában élő Jézus és a másik emberben élő megtört Jézus ugyanaz. Állandó szentségimádást végezhetsz napközben is, mikor nincs időd bemenni egy templomba, ha tudatosan Jézust próbálod meglátni a másikban, még akkor is, ha nehezen felismerhető benne.