Nagymarosi levél
2006 őszénminden Krisztust kereső közösségnek
Legfőbb ideje, hogy...
Gondolom, ismerős lesz a folyamat, amit levelem
elején vázlatosan bemutatok. Reggel felkelsz, indul a
nap, az a bizonyos első gondolat, aztán a szokásos, ami
mindig, most is ugyanaz. A reggelire már nem jut idő, de
eléred a buszt. Aztán a suli. Ugyanaz a szokásos szerdai
matekóra, esetleg dolgozat. Vagy a munkahelyed: ott
sincs sok változás múlt szerda óta. Délben ebéd. Aztán a
délutáni felvonás, a szokásos. Hazabuszozás, vacsora,
beszélgetés a családdal, TV, jobb esetben az ima sem
marad el, alvás. Reggel félelmetesen ugyanaz következik,
mint előző nap. Csak most csütörtöknek hívják. Ébredés,
indulás, busz, munka, ebéd, délután, busz, vacsora,
család, TV, ima, alvás.
Ismétlés, monotonitás, rutin. Nincs mese. Korlátok közt
élünk: idő, tér, anyagiak. Nem csinálhatunk mást, ez van
- mondanád. És igazad is van.
Aztán néha történik valami. Nem lehet tudni előre, mi
az, ki az, honnan jön és mikor. Csak annyit tudhatunk
róla, hogy megváltoztatja a rutint. Ami eddig volt, az
már nem lesz ugyanolyan. Semmi sem lesz ugyanaz. Másképp
látod a reggelt, a buszt, a családodat, a
matekdolgozatot, a munkahelyedet, a kedvesedet, a
magányodat. Pedig ezek semmit sem változtak... Akkor
miért lettek mégis annyira mások?
Tandori Dezső: A damaszkuszi út című verse két rövid sorba sűríti ezt a tapasztalatot:
legfőbb ideje, hogy.
A damaszkuszi út Szent Pált juttatja eszünkbe, és a
megtérés szó nem kevésbé az ő alakját idézi. Ha
megtérés, akkor Saulus-Paulus. A pálfordulás rögzült
kifejezés a nyelvünkben. Valami nagy-nagy változásra
utal. A vers ezzel szemben csupa hétköznapi egyszerű
dolgot sorol fel a nagyszerű helyett: ugyanúgy,
mindig... Semmi különös. Az a bizonyos rutin. Ebbe a
megszokásba érkezik az, ami Pál megtéréséhez mérhető.
Éppen itt, ebben a rutinban történhet meg. Hogy mi?
Nincs állítmány. Neked kell kiegészíteni. Mi is
történik, minek van éppen itt az ideje a te életedben?
Mi az, ami a te életedben megtöri a rutint, mi az, ki
az, aki megváltoztatja a mindennapjaidat? Kitől szépül
meg a reggeled, a matekdolgozatod, a munkád?
A sok-sok önmagában álló, elviselhetetlen tény
megszépülhet. Nincs indokolt idő, indokolt hely, nincs
pirosbetűs ünnep. És nincs nagy változás. Valójában,
kívülről nézve ugyanúgy folytatódik a hét másnap, mint
eddig. Önmagában minden változatlan, csak Te látod
másként.
Ilyesmi történik, amikor egy unalmas iskolai napba betoppan a kedvenc tanárunk, amikor az értelmetlennek tűnő lecketanulásba beletelefonál a kedves, amikor nagymamánk pont akkor süt palacsintát, amikor már minden más eszencia kiveszett a napból, amikor egy verssor épp neked szól ott és akkor, vagy amikor egy érintés épp akkor érkezik és oda, amikor, és ahova kell. Ezekben a tapasztalatokban egyetlen közös van: a jelenlét. Egy jelenléttől másként látjuk a világot és a kapcsolatunkat ezzel a világgal.
Amikor megtérünk - legyünk akár kezdő, középhaladó, haladó, -, az történik, hogy Isten jelenlététől látjuk másként a világot és kapcsolatunkat a világgal. Egyetlen tapasztalat fontosabb lesz minden másnál. Ennek a tapasztalatnak a fényében látunk mindent. Magunkat és mindazt, ami velünk történik. A dolgainkat Istenhez kapcsoljuk. Amikor ez a kapcsolás kapcsol-at lesz, az a megtérés. A megtért ember számára ez a kapcsol-at a természetes életforma, létmód: Isten jelenlétében látni mindent. A matekdolgozattól kezdve örömeinken át a legnehezebb kapcsol-ódási pontig: a szenvedésig.
Új magyar boldogunk, Salkaházi Sára élete és vértanúsága szép példája ennek. Mindent az Istennel való kapcsolat függvényében tett, gondolt. Mások szenvedésének hordozása, saját lemondásai, önmaga felajánlása nem öncélú tett volt, hanem Isten jelenlétében megélt döntés. Egy fájdalmas történelmi helyzet torz következményeit is tudta ehhez a jelenléthez kapcsolni. Életáldozata ebben a szoros kapcsolatban érthető csak. Úgy is mondhatjuk: tanúja volt ennek a történelmet és embert formáló jelenlétnek. Tanúskodott erről a jelenlétről életével, vérével. Tanúja ő ennek a kapcsolatnak: vértanúja.
Az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó előtti három hétben készüljünk együtt!
- 1. hét: Gondold végig életed legfontosabb eseményeit! Írd is le az öt legfontosabbat! Ezután próbáld meg őket egyenként Istenhez kötni! Jelen volt-e ezekben Isten, és ha igen, hogyan, miért? Volt-e olyan, amelyben fel is fedezted az Ő jelenlétét? Volt-e olyan, amelyikhez megtérésedet kapcsolod?
- 2. hét: Szent Pál mellett a Biblia nagy megtérője még a tékozló fiú. Olvasd el a történetét (Lk 15,11-32). Gondold végig, hogy te éppen hol vagy: elmenőben, hazatérőben, vagy otthon az atyai házban! Az adott helyzetedből írj egy levelet az Atyának! A levélben legyen benne a helyzeted leírása, a vágyaid, érzéseid!
- A 3. hét feladatát egyházunk új boldogjától, Salkaházi Sára szociális testvértől kapod. Kövesd gondosan azt az útmutatást, amit a következő részlet sugall! Olvasd el minden reggel! Napközben pedig idézd fel magadban a gondolatokat! Este olvasd el újra, és tekints vissza a napodra: hogyan zörgetett ma nálad az Úr? Észrevetted a jelenlétét? Tudtad-e Istenhez kötni a nap eseményeit?
„Különféleképpen zörget az Úr.
Mindig és mindenben meglátni és észrevenni a zörgetést!
És azonnal megnyitni!
Zörget a szívemen, akarja tudni, hogyan szeretek
másokat.
Azonnal megnyitni!
Nagyon gondosan fogok ügyelni arra, hogyan veszem észre
az Úr zörgetéseit!
Mindenben: munkában, szórakozásban, pihenésben egyaránt
arra akarok gondolni:
Mit akar az Úr most tőlem?
Hogyan zörget most, és hogyan nyitok én?”