Nagymarosi levél

2006 tavaszán
minden Krisztust kereső közösségnek

„Ő előbb van mindennél,
és minden benne áll fenn.”
(Kol 1,17)

Évekkel ezelőtt, egy napsütéses szép nyári délutánon, Szombathely és Győr között suhanva a nyárfákkal szegélyezett 86–os főúton, érdekes találkozásban volt részem. Ez az útszakasz egyébként is gyakran ébreszt fel bennem egy harmonikus életérzést, a szelíd délutáni napsütésben alvó, út menti mezők egyszerű szépségét szemlélve. A nyugodt harmóniát sugárzó kép újra meg újra a teremtett világ szépséges rendjének jóleső élményét váltja ki bennem.

Valahogy így volt ez azon a bizonyos délutánon is, mikor az út szélén egyszer csak megláttam egy stoppost. Kissé különösnek tűnt, hogy lakott területtől viszonylag messze állít meg, valószínűleg már sokat gyalogolt, de nem sokat gondolkodtam, felvettem. Nagyon emlékezetes maradt számomra az a viszonylag hosszú beszélgetés, amit ezzel a huszonévei vége felé járó fiatalemberrel folytattunk. Nem nagyon kellett megszólalnom, ömlött belőle szó, életéről, legújabb csalódásairól barátait illetően, akiket éppen otthagyott valahol valami sportrendezvényen… Akkor is feltűnt, azóta is élesen jelen van nem túl jó emlékezetemben refrénszerűen visszatérő szava: „rendetlen”. Saját magát, széteső életét így foglalta újra meg újra egyetlen kijelentésbe: „rendetlen vagyok”. Nem arról beszélt, hogy nem szeret takarítani, nem tartja rendben a dolgait, hanem tömör egyszerűséggel létezésmódját jelölte ez a szó: „rendetlenség”. Egyértelmű volt számára, hogy ami hiányzik neki, az „a rend”. Jó lenne, ha rend lenne, ez volt érezhető szavai mögött, és mintha jólesett volna neki már az is, hogy nevén nevezheti, kimondhatja baját, rendetlenségét. Kontrasztos élmény volt ennek a rendetlen emberi sorsnak belecsöppenése ebbe a harmonikus délutáni hangulatba.

Nem tudom merre vitte az élet ezt a fiatalembert, de imádkozom azért, hogy megtalálja a nagy Rendezőt, Krisztust, akiben minden teremtetett, akiben minden fennáll, és hogy visszaforduljon a káosz felé vezető útról. Mert neki a rendnél jobban, a rend forrása, Krisztus hiányzott.

Közhelyszerű, de sajnos nagyon valóságos kijelentés, hogy a világban, amelyben ma élünk, lépten-nyomon rendetlen és rendezetlen életekbe botlunk. Mégsem ez az igazi baj. Az igazi probléma az, ha a mi életünk, - akik Krisztusnak, az igazi rend és harmónia forrásának követőiként értelmezzük magunkat -, nem az isteni harmóniát tükrözi a világ felé. El kell ismernünk – és már az is jót tesz nekünk, ha képesek vagyunk erre - hogy sem egyénenként, sem közösségileg nem vagyunk képesek mindig a rend jóleső harmonikus szépségét sugározni. Viszont ezen sem kellene botránkoznunk, csak alázattal elismerni, hogy rendetlenek, a káosz erőitől megsebzett gyenge lények vagyunk, de már megfordultunk, megtértünk, a káosz felől a Rend irányába araszolunk, igaz, nem túl nagy tempóval és időnként nem túl meggyőző határozottsággal. Aki éppen elkezdte a rendrakást, az még nem mondhatja, hogy rend van. De azt igen, hogy hamarosan lesz.

A Teremtés könyvének első fejezetei egyszerű, de erőteljes képek segítségével Isten teremtő tevékenységét úgy festik elénk mint rendrakást. Az őskáoszból Isten szétválasztással rendet hoz létre. Elválasztja a világosságot a sötétségtől, nappalt az éjszakától, eget a földtől, szárazföldet a tengertől stb. Ezzel szemben a bűnbeesés után ismét az őskáosz erői fenyegetnek, az Isten által alkotott renddel szembefordul a hazugság atyjától félrevezetett, bűnbeesett ember. Azóta egész kapcsolatrendszerünket a diszharmónia, a rendetlenség fenyegeti és sebzi. De Isten nem adja fel, útnak indít minket, kivezet a rendetlenségből, a sötétségből, és Fia által ő maga tesz rendet bennünk és közöttünk. Ezen az úton ő táplálja bennünk a végleges, annyira vágyott harmónia beteljesülésének reményét, azzal is, hogy ünnepeket ad, ahol mindig Ő a vendéglátó. Nagymaros ismét erőforrás akar lenni, - pihenő, ahol erőt gyűjthetünk utunk folytatásához. Általa, Vele és Benne való együttlétünkben megérezhetünk valamit a rend külső-belső harmóniájának életérzéséből, sebeink gyógyulnak, reményt kapunk az útra. Nagy erő van ezekben az ünnepekben…

Nagymaros - Isten ajándékaként - ismét ilyen ünnep lesz, amelyre szeretettel hívunk és várunk.

A találkozó előtti három hét során készüljünk együtt az alábbi módon:

• 1. hét: Nézz körül, hol van rendetlenség körülötted! Konkrétan a szobádról, szekrényedről, személyes dolgaidról van szó. Rakj rendet, takaríts a szokásosnál nagyobb alapossággal! A körülötted levő rend felébresztheti a mélyebb vágyat a belső rendre.
• 2. hét: Nézz körül a kapcsolataid területén, milyen rendetlenségekkel találkozol! Kit hanyagoltál el, kit bántottál meg, kinek hazudtál szavakkal, hallgatással, igaztalan tettekkel? Kérj bocsánatot, bocsáss meg, ha kell, azaz rendezd kapcsolataidat, hogy szabadabbá válj az igazi szeretetre!
• 3. hét: Nézz magadba és rakj rendet magadban egy jó gyónás segítségével! Készülj fel, - akár közösségi bűnbánati alkalom keretében is, - hogy már megtisztulva jöhess az ünnepre, és a Szentlélek öröme tölthesse be „házadat”.