Nagymarosi levél

2007 őszén
Minden Krisztust kereső közösségnek

Itt vagyok, Uram, engem küldj! (Iz 6,8)

A tavaszi találkozón arról hallottál, hogy küldetésed van. Ahhoz, hogy ezt teljesítsd, igazi küldöttnek kell lenned. Jaj, már megint egy újabb feladat - mondod talán erre. Ne ijedj meg: ahogyan a küldetést Istentől kapjuk, valódi küldötté is ő formál bennünket!

Mit szólnál hozzá, ha az iskolában az egyik órán nyílna az ajtó, belépne rajta az igazgató társaságában az olimpiai úszócsapat edzője, rád mutatna és így szólítana meg: „Te szerzed meg nekünk az aranyérmet!”? Gondolom, lehidalnál! „Honnan veszi ezt? De hisz én alig tudok úszni!” – gondolnád esetleg. Ő azonban nem szállna le rólad, amíg el nem mész az első edzésre.

Ismered Gedeon történetét az Ószövetségből? Egyszerű izraeli parasztfiú. Teljesen hétköznapi az élete, mint a tiéd, mint a miénk – amíg csak nem találkozik valakivel a mezőn. Ez a valaki Isten angyala, aki megszólítja őt, miközben ő gabonát csépel. Így szól hozzá az angyal: „Az Úr veled, bátor vitéz!” Gedeon megdöbben, mert még életében soha nem mondtak neki ilyet. „Hát én aztán se nem bátor, se nem vitéz…” És ebben igaza is van, mert az angyal itt nem a tulajdonságairól beszél, hanem arról, amilyenné Isten fogja tenni őt. Nem a múltjáról, hanem a jövőjéről. Az angyal, aki maga is „Isten hírnöke”, már az Úr Küldöttjét látja Gedeonban. Isten alkalmassá fogja tenni Gedeont arra, hogy küldött legyen. Neki csak figyelnie kell Istenre, és engedelmeskednie neki.

Isten mindig választ magának küldötteket: nem csak a Bibliában, hanem például a mi történelmünkben is. Néhánynak a nevét is tudjuk: ilyenek például idei szentjeink, Szent Imre és Szent Erzsébet. De ne gondold, hogy valamilyen rang vagy méltóság kell ahhoz, hogy küldötté légy! Imre nem azért érte el az életszentséget, mert királyfi, volt, hanem mert megtanult Istenre figyelni, és engedelmeskedett neki. Erzsébetet sem királyi származása emelte az életszentségre, hanem az, hogy egész életét odaadva igazi szeretettel szeretett.

Ma is szükség van Gedeonokra, Imrékre, Erzsébetekre: Istenre figyelő engedelmes emberekre. Az Úr ma is választ küldötteket, és alkalmassá, szentté formálja őket. Ma Rád van szüksége. Neked kell Gedeonná, Imrévé, Erzsébetté lenned. Hogyan? Erről lesz szó ősszel Nagymaroson. Egyelőre ne világméretű nagy feladatokra gondolj! Készülj a mindennapok hűségén keresztül, például az alábbi módon a találkozót megelőző három héten át:

• 1. Igyekezz megtanulni, hogyan engedelmeskedj Istennek, hogyan figyelj Rá! Olvasd el Gedeon történetét a Bírák könyvéből (Bír 6,1–8,35), valamint Pál apostol vallomását saját küldött-voltáról az első korintusi levélből (1Kor 2,1–7)! Imádkozz „a Lélek és az erő bizonyságáért”! Ha imaéleted nem lenne rendszeres, igyekezz azzá tenni! (Beszélgess Istennel minden nap legalább reggel és este!)
• 2. Törekedj áldozatot hozni a közösségért, osztozni a közösségben! Ne önzőzz! Állítsd magad mások szolgálatába közvetlen környezetedben! Akkor formálódsz küldötté, ha a másik emberre figyelsz, és szolgálod őt. Olvasd el Szűz Mária történetét Lukács evangéliumából (Lk 1, 26–45). Ő, amint megkapja hatalmas küldetését Istentől Gábriel angyalon keresztül, azonnal felkerekedik, hogy szolgálja idős rokonát, Erzsébetet, mert neki szüksége van az ő segítségére.
• 3. Gyűjtsd össze imádságban Isten előtt a jó tulajdonságaidat! Igyekezz felismerni lelked mélyén legmélyebb, legerősebb vágyaidat! Elmélkedj rajta, vajon mire indít ezek által, mire készít fel Isten? Olvasd el az 1Kor 12, 12–18-at!