Nagymarosi levél
minden Krisztust kereső közösségnek
2008 tavaszán

"Ugye lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton
és feltárta előttünk az Írásokat?" (Iz 6,8)

Vannak könyvek, amelyeket – rossz kifejezéssel – csak kiolvasunk. A számunkra kedvesebbeket esetleg többször is elolvassuk. Olvastad már például az Egri csillagokat vagy a Bűn és bűnhődést? De mennyire furcsán hangzik az a kérdés, hogy olvastad-e már a Bibliát? Az nem olyan könyv, amit csak úgy elolvas az ember...

Biztosan Veled is előfordult már, hogy levelet – kicsit reálisabban nézve e-mailt :) –kaptál valakitől, aki fontos neked, akinek adsz a szavára, s amikor másodszorra elolvastad, bizonyos szavak, mondatok újra megszólítottak. Azok a szavak, amelyek fontosak neked, folyton újraértelmeződnek, s általuk új értelmet nyerhet a kapcsolatod is azzal, akitől a levelet kaptad. Lehet, hogy évekig elkísér, és egy nehéz helyzetben erőt meríthetsz belőle. Ez fordítva is igaz: sohasem tudhatod, hogy egy bátorító szavad mennyit ért és éppen mit jelentett valaki számára.

A szó természete, hogy mindig mond valamit
Azok a szavak, amelyeket levelekben, könyvekben vagy más írásokban olvasol, pontosan annyira szólnak hozzád, amennyire nyitott vagy befogadásukra. Ha hívő ember vagy, biztosan fontos számodra az Istennel való kapcsolat, s bárki másénál jobban adsz az Ő szavára. A Szentírás szavai által Ő szól hozzád. Ezek a szavak egyrészt arról beszélnek, Akitől származnak, másrészt beszélnek rólad és a kettőtök kapcsolatáról. Mint a neked írt levélhez, újra és újra vissza lehet térni hozzájuk, minden alkalommal valami újat, valami mást mondanak, de mindig valami személyesen nekünk szólót hordoznak.

A szó mindig valakihez szól
Senki nem hallja meg azt, aki magában beszél. Senki sem hallgathatja kedvenc együttesének dalait, ha azok nem készítenek CD-t. Írhatsz akár ezer e-mailt is, ha nincs interneted, sosem ér célba a leveled. Isten sem a „mennyei asztalfióknak” :) szánta, amit közölni akart velünk! A Biblia nem monológ: hozzánk szól, megszólít. Személyesen engem, személyesen téged. Mintha szerelmesleveleket írt volna, hogy ezeket összekötve átadja neked. A többi már rajtad múlik, a kérdés csak az: elolvasod, esetleg újra és újra elolvasod? Nem is gondolnád, hogy a Szentírás mennyi történetében, szereplőjében, mondatában magadra ismerhetsz, hiszen a Könyvek Könyve az emberiség tapasztalataira épít.
A Szentírás a saját segítő erejéről is beszél. Képzeld magadat az emmauszi tanítványok helyébe: Jeruzsálemből Emmauszba igyekeznek. Az elmúlt napok történéseiről beszélgetnek. Szomorúak. A korábban Megváltóként ünnepelt názáreti Jézus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ekkor maga Jézus csatlakozik hozzájuk, az egyetlen, aki „nem tud” a Jeruzsálemben történtekről. Újramondatja saját szenvedéstörténetét a tanítványokkal, elmesélteti velük az eseményeket, majd bekapcsolódik a saját haláláról folyó beszélgetésbe és elmagyarázza nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Azért figyeld a két tanítvány helyzetét is: lassan megértik a történetet, amely századokon át Jézusról szólt, és nem sejtik, hogy a végén ők is benne lesznek a Bibliában... :) A történet végét ismerjük: a kereszthalált nem lehet meg nem történtté tenni – de a tanítványok megfordulnak az úton. Visszatérnek a közösségbe, s ezután céljuk a kereszthalálban való dicsekvés lesz. Jézus szavakhoz segíti tapasztalataikat, érzéseiket, az Írások által megerősíti hitüket és választ ad kérdéseikre.

A szó választ is kíván, folytatásra vár
Bizony, a szó olyan, hogy választ vár. Ugye vannak jó barátaid, akiknek adhatsz a szavára, akik nem szegik meg neked adott szavukat? Arra a szóra vársz, amiben megbízhatsz, ami egyszerűen „úgy van”, ami megvalósul, megtörténik. Hiteles és továbbadható. Az Istentől kapott szó azért van, hogy mondanivalója legyen. Számodra és azok számára is, akiknek talán éppen te viszed el az örömhírt...

A Biblia évében így készüljünk a tavaszi Nagymarosi Találkozóra:

• 1. hét: Beszélgessetek közösségetekben: mondjátok el egymásnak, életetekben melyik bibliai történet vagy rész érintett meg benneteket, melyikről éreztétek, hogy kifejezetten a ti tapasztalataitokkal, érzéseitekkel találkozik?
• 2. hét. Olvassátok el előre a vasárnapi olvasmányokat! Ezen a héten elmélkedjetek, beszélgessetek ezekről, kutassatok, osszátok meg egymással, hogy mit tudtok az adott történetek hátteréről, szereplőiről!
• 3. hét: Ezen a héten figyelj jobban az egyik barátodra! Beszélgess vele többet, érezz rá, milyen élethelyzetben van, milyen örömei vagy éppen bánatai vannak. A hét végére készíts neki egy kis ajándékot – például egy képeslapot – az ő helyzetére illő bibliai igével...