Megbántottál, és eldobtál.
Nem kellett már neked két kezem,
Más vigasztal, más simítja fejedet
Nem volt elég neked a lelkem
S most más ölel téged.
Jól van, hát így legyen,
Hajítsd el a lelkem,
Dobd el a két kezem,
Kergess el engem.
Jól van hát így legyen
Ha nem kellek neked
Elengedlek menj, menj már
De vissza ne gyere soha már.
Jól van hát így legyen,
Ha nem kell neked lelkem,
Felállok, és tovább megyek,
Újra felállok, s megyek.
Nem mondom, szeress még,
Egy kicsit engem,
Ha tudsz, maradj még,
De ha nem: nem kell…
Domaszék, 2000. augusztus 23.