Utolsó versem hozzád 

Talán észrevetted nem én vagyok a jó tündér
Sok erőm nincs, csak egy csöpp remény
Álmod, társad, párod akartam lenni,
S mi lettem? Csak egy senki.

Remény nélkül jártam sok-sok utamat,
De melletted megláttam a fényt, s az utat,
Zúgtak fejemben a dallamok,
S te megadtad a szépre a hajlamot.

Szeretet nélkül űződtem tova
S te megfogtad kezem, s kérdezted: hova?
Futottam, s menekültem el, minél messzebb
S te megmutattad van itt helyed.

Hitem már már rég elveszett
S te mutattál meg egy új hitet
Olyant mely oly átható,
Mi a sötét éjben ragyogó.

Gyenge voltam, talán igen
De értsd meg nélküled elvesztem
S hitem, ha még volt is,
Hited megsegít, hogy szeressek 
                       remény nélkül is.

                        Szeged, 2000. szeptember 30.