Jöjj, kedvesem

Te azt hiszed, nem ismerlek
Pedig én mindig is ismertelek
Ismertem arcod szépségét
Ismertem lelked mélységét
Ismertem két ölelő karod
Elképzeltem, s reméltem egyszer nekem adod.

Most, hogy végre megleltelek
Azonnal meg is szerettelek
Nem tudod bár ki vagyok
De szeretném tudd, hogy vagyok.
Mert én Téged szeretlek
S repülök, ha veled lehetek.

Mert Te vagy, mint a napsugarad
Úgy hoztad szívembe az álmokat
Te vagy, kit ha megölelhetnélek
Földre, közénk szállna az ég,
Bár lenne merszem odaállni eléd,
S kérdésemre felelnéd: szívem a tiéd!

Jöjj, kedves kedvesem
Találj meg végre engem
S add, hogy álmodhassam Rólad,
ki miatt boldog minden nap.
Jöjj, ölelj végre át kedvesem,
S meglátod, boldog leszel velem.

              Szeged, 1997. november 29-30.