Iskolámban nem csoda,
Hogy majd leomlik a fala,
Mint anno Jerikó
Fejemre zuhan, mint a hó.
Ez ott nem csoda,
Hisz Bokori a mentora
Ő az úr ott a vezér,
S feje fölött ott a cégér.
Jogaim ott nincsenek,
vagy legalábbis úgy tűnnek,
olyasmi, hogy parlament
Fel sem merülhet bent.
Való igaz, nagy csoda,
Vagy a sors fintora?
Hogy én oda kerültem…
Szidom magamat erősen.
![]()
(Zárójelben és a vers megszületése után majd négy évvel jegyzem meg:
azóta Jerikó falait lebontották... :-((( )