Iskolám

Iskolámban nem csoda,
Hogy majd leomlik a fala,
Mint anno Jerikó
Fejemre zuhan, mint a hó.

Ez ott nem csoda,
Hisz Bokori a mentora
Ő az úr ott a vezér,
S feje fölött ott a cégér.

Jogaim ott nincsenek,
vagy legalábbis úgy tűnnek,
olyasmi, hogy parlament
Fel sem merülhet bent.

Való igaz, nagy csoda,
Vagy a sors fintora?
Hogy én oda kerültem…
Szidom magamat erősen.



(Zárójelben és a vers megszületése után majd négy évvel jegyzem meg: azóta Jerikó falait lebontották... :-((( )