Nevettek…

                              (Az osztálytársaimnak)

Nevettek rajtam, tudom.
Nevettek, mert imádkozom,
Nevettek, mert meglestetek
Nevettek, mert nem értetek.

Nevettek rajtam, tudom.
Azon, hogy leborulok,
Nem értitek, az Úr előtt
Leborulok a Fenség előtt…

Nevettek rajtam, tudom.
Nevettek, s ez fáj nagyon
Ti nem értetek meg engem
de csak fogadjatok el – ezt kérem.

Nevettek rajtam, tudom.
de én nem haragszom.
Imádkozom: ez az én dolgom,
S, hogy nevettek, ez nem az én bajom.

                              Budapest, 1997. május 21.