Álmodom, s
álom a mámor;
Álmodom, s vágyom.
Tehetek bármit
Nem tarthat vissza semmi.
Lehetek tán híres zenész,
Vagy világhírű színész,
Táncolhatok több éjjen át,
S énekelhetek áriát.
Nézhetnek rám mint a hősre,
Vagy sírhatnak, ha elesek,
Nevethetnek, ha csetlek-botlok?
De nem fog rajtam röhögni senki se.
De sajnos az álomnak egyszer csak vége,
S tudom nem leszek az sohase,
De jöjjön az ár, vagy lélek sötétje,
Álmaim enyémek, örökre.
Budapest, 1996. november