Egyik este a koleszban
Verset írtam unalmamban
Akkor jutott az eszembe
Mi is történet eddig életembe.

Gondoltam egyet meg egyet
S abból kettő meg tett lett
Le is írtam, Te olvasod
Így leszek új barátod.

Történet egyszer az őskorban
Megszülettem hetvennyolcban
Igaz csak egy voltam
De bőgtem, mint mások hetvennyolcan.

Mint előbb említettem
Hetvennyolcban földre jöttem
Annak is a legvégén,
Szilveszter estéjén.

Beszélek én össze-vissza
Csak igazság nincs a dologba
Délután születtem, úgy ám
Peches voltam igazán!

Tűzijáték, vagy harsona
Nem hirdette a világba
Azt, hogy én megszülettem,
Merre lehet az ügyvédem?

Bőgtem, mint a többi hetvennyolc,
Fülét fogta a tanonc,
Mondta is a szülőmnek,
Jó énekes lesz belőlem.

No, igaz, ez nem jött össze:
Rossz lettem, s emberke…
Énekes sem lettem én
Alleluját zeng az ég.

Mikor más az óvodában bambult,
A Robika otthon aludt
Illetve aludt volna
Ha két húga nem lett volna.

Eljött a hatodik év
S az első „szép” tanév
Tudtam én, hogy nem oké,
De mit tehettem ellene én?

Makkosháza iskolája
Költőnket bezárja
De meg is vertek vagy hússzor,
Lapos voltam a plezúrtól.

Négy évig ott végeztem,
De farsangot sose nyertem!
Igaz, hogy oda kerültem,
A szenvedést megismertem.

Aztán mikor a nagyapa
A vadászmezőkre távoza
Átkerültem máshova,
Mert jó az Úr humora.

Móra Ferenc Iskola
Nagy csodáim korszaka
Ott lettem hősszerelmes,
S éreztem meg, keserves.

Aztán eljött a csoda
Holló István atya
Ki megmutatta van egy út
Mely a sötétségből kiút.

Megmutatott valakit,
Akit lehet szeretni
S aki szintén szeret
Bár néha nehéz velem.

Megkeresztelt, de már
A kilencvenkettőt írta a naptár
Lassan elért a gimnázium végre
S otthagytam a Mórát érte.

A Piaristák Szegeden
befogadtak íziben
S másfél évem ott eltelt
Mely komollyá érlelt.

De eljöttem, s így volt jó,
S választhattam, talán jól
Igaz kis kerülőt is tettem
Mert Kazincbarcikára mentem.

S aztán Pestre kerültem,
Úgy éreztem elvesztem
Laktam albérletben, s koleszban
De pályaudvaron is aludtam.

Másfél éve itt élek
S azóta meg is értem,
Felnőtt férfi lett belőlem
Csak lélekben maradhattam gyermek.

Holnap végre haza megyek
S ez mindennél több: csoda leszek
Holnap otthon leszek
Ott hol lenni szeretek.

Eddig ez volt az életem
S remélem, jó lesz továbbra is nekem
Mert még vagy százhúsz hátravan
S aztán? Az Úr tudja csak!

Budapest, Budapest, 1997. május 9.