Ballagok…

                     (Krisztának és Norbinak)

Ballagok a Duna parton
S a víz csobogása a fülembe hatol;
Valami furcsaság vesz rajtam erőt
Mert a béke lassan betölt.

  Zene szól itt a fülemben
Nem a város visszhangzik bennem,
A Menny az, mely jön most szívembe,
Isten békéje végre eltölt engem.

  Úgy érzem, megszűnt a fájdalom,
S eltűnt nyomott hangulatom,
A káromlások helyett,
A hit nyert újra teret.

Ballagok a Duna parton,
S Istennel találkozom,
De legyek bárhol, ő ott van,
Minden egyes dalomban.